A FŐVÁROS CSÜTÖRTÖKÖN
A FŐVÁROS CSÜTÖRTÖKÖN
Budapest, május 19.
Ma van az ünnepélyek legüresebb napja a nagyközönségre nézve, mert ma nem lesz látható az utcákon a fiatal pár.
Minthogy tegnap futólag írtam csupán, még nehány vonást kívánok hozzátenni a tegnapi leíráshoz, olyat, mely a sajtóban egy vagy más ok miatt nem volt fölemlítve.
A peron nem valami fényes képet nyújtott, amennyiben egy-két arisztokratát leszámítva, nagyon vékony firmák (Posner Károly Lajos, Wahrman) fogadták a fenségeket.
A trónörökös mosolyogva lépett ki, Stefánia félénken állott meg mellette, mint egy bárányka.
Rossz hangulatot szült a zsurnalisztákban (ezek voltak ott a valódi hazafias elem, meg nehány mágnás), hogy a trónörökös meghallgatva a főpolgármester beszédét, azonnal a díszszázadot léptette el maga mellett: mindig, mindenütt ez a katonásdi.
*
A trónörökös föltűnő nyájas volt Tisza Kálmán iránt; midőn elvégezte a katonai bolondságot, megint őhozzá jött vissza, aztán ránézett a gyermek sajátos ösztönével és félelmével, hogy akar-e az még valamit beszélni.
A vézna oroszlány visszanézett rá némán; nem volt semmi mondanivalója.
A főherceg, mint akit játékaihoz eresztenek vissza, megkönnyebbülve ugrott hát föl kis feleségével az udvari kocsiba, s távozott.
*
A mai nap a deputációké. Budavára igazán olyan, mintha Hollós Mátyásé lenne. A Rozgonyiak és Garák robognak végig az utcákon. Tömérdek díszruhás alak tarkállik különben Pesten is.
Bizony a municipiumok megvedlettek egy kicsit, a sok adóegzekutor sokat elszedett a ruha fényéből, s már sokkal egyszerűbben, jóval szegényesebben néznek ki, mint a koronázáskor.
Én például a nógrádi deputációval ebédeltem ma, minden egyes ismerősöm meghízott, mióta nem láttam, egy-két fonttal, hanem emiatt meg ellensúlyozásul a ruháján kevesebb az arany, ezüst egy-két fonttal.
– Lássátok, urak! – mondom nekik – ti panaszkodtok, hogy tönkrementek odahaza, nekem otthon sem kellett lennem, hogy tönkremenjek. Hanem köztünk, nógrádiak közt, van valami titkos delej: olyanok vagyunk, mint a lesti tótok; ha Lesten kolera van, bárhol legyen is azon időben a lesti tót, a kolerát azért ki nem kerüli.
Mizerábilisan nézett ki a szegény városi és megyei deputációk egynémelyike, a mágnások fényes ruhái mellett, azért is intézett ilyenforma kérdéseket hozzájok a királyfi:
– Honnan való ön? – kérdé Asbóthtól.
– Zaránd megyéből.
– Van önnek ott valamije, birtoka? valami földje?
Másoktól viszont ilyet kérdezett.
– Van önnek valami foglalkozása?
Vagy Kemény Gábor komponálta e kérdéseket, vagy pedig azt hitte őfensége, hogy a zseniális Gyula gróf (mert őtőle kitelik) összevásárolt vagy hétszáz mentét, s azokba különböző embereket felöltöztetvén, most őelőtte úgy figuráltatja, mint département-i küldöttségeket: s ezért inquirálta olyan nagyon, hogy nem-e szólja el magát valamelyik: »Nincs nekem, fenséges uram, semmim, hanem úgy fogadott föl Andrássy gróf két forint diurnumért, hogy itt a derekamat hajtogassam.«
A fiatal herceg nemrég végezte történelmi tanulmányait, s miután gyanakodó természete is lehet, eszébe jutott Potemkin...
No, de hála istennek nem úgy van… Azok a derék urak még mind jómódú birtokosok eddig.
A fenséges asszony kipirulva állott ott férje mellett, kedves benyomást gyakorolva az összegyűltekre, habár nem is oly szép, mint gyönyörű palotahölgye, Waldstein grófnő.
*
Este udvari estély lesz, melyre a küldöttségek vezetői és a törvényhozás mindkét háza hivatalos.
Szegediek roppant nagy számmal vannak itt és a Zugligetbe terveznek kirándulást.
Egészen dühös vagyok, hogy édes atyámfiai, a nógrádiak »csüggnek« üres időmön, s »kisebbik hazám«-, Szegednek jó népével nem tölthetek egy-két kellemes órát.
U. i. A tegnapi kivilágításról fölemlítem, mint rendkívülit, a Népszínház villanyos fényű holdját, mely mesterségesen úgy volt csinálva, hogy egész Pest azt hitte, két hold világít az égen…
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
