[VÁLASZ A SZEGEDI SZÍNÜGY-EGYLET VÁLASZTMÁNYÁNAK]
[VÁLASZ A SZEGEDI SZÍNÜGY-EGYLET VÁLASZTMÁNYÁNAK]
Budapest, 1881. febr. 14.
Tisztelt szerkesztő úr!
A »Szeg. Napló« vasárnap ideérkezett számában látom a szegedi színügy-egylet egy naiv nyilatkozatát, mely zokon veszi egy kifejezésemet, mely nem éppen hízelgő, csak igazságos.
A választmány ennélfogva azt kívánja, nevezzem meg azokat az urakat, akik személyes indokból szavaznak, s azokat a személyes indokokat is.
Én nem személyekkel foglalkoztam, hanem az üggyel. A választmány téved, ha azt hiszi, hogy nekem nincs jogom az ő működésüket (köztevékenység lévén) megbírálni, és téved, ha azt hiszi, hogy neki joga van ezért engem kikérdezni.
Én joggal mondok mint a tavalyi publikum egy volt tagja véleményt róluk: az lehet alapos vagy alaptalan, de egy jogosult ítélet, – az azonban, ha ők önmagok mondanak önmagokról véleményt – az semmi. Ennek a jogosultságát nem ösmerem el.
Naiv hát nagyon az a sztentori hangnyomat, hogy ez könnyelmű ráfogás, s igen eredeti ötlet kívánságnak, hogy ezt az állítást igazoljam.
Ám álljon ki valaki a független közönségből – értem: intelligens ember, aki ért a dologhoz, s tud okosan írni –, s mondja, hogy állításom rágalom, és küldje azt el nekem Budapestre, ha neki tetszik, mert nem mindennap jutok a szegedi lapok olvasásához, s nem tudhatom, bennök mi áll, szívesen leszek bővebb – bár a nevekre akkor sem terjeszkedem ki, mert biz én nem is igen emlékezem a különben általam mélyen tisztelt színi választmány tagjainak becses neveire.
Én csak eljárásukra és az eredményekre emlékezem.
Fogadja sat.
Mikszáth Kálmán
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
