APRÓSÁGOK A HÁZBÓL – május 20.
APRÓSÁGOK A HÁZBÓL – május 20.
Aki ma egy óra tájban ment a képviselőház felé, feltűnhetett neki az a nagyon ritka jelenség, hogy a két zászlós ház körül ma egyetlen honatya sem őgyeleg. Néhány fiákerló búsult ott csupán az olyan haza sorsa fölött, melyben az abrakot a kocsis issza meg.
Még a folyosók is ki voltak halva. Csak úgy kongott az ember lépése a visszhangos sikátorokon. Sehol egy élő lélek, pedig féltizenegykor, mint a köpü szája körül a méh melegedni kezdő napon, mind ott várta a sok honatya a tíz órai ülés megnyitását a Sándor utcai kapu előtt.
Honnan e szembeötlő változás?
Hja, nagy dolog történik! Minden ember odabenn van és hallgat. Apponyi beszél.
Apponyi büszke lehet erre a jelenségre. Azt még Tisza Kálmán se tudja fölmutatni, hogy őt meghallgatni minden ember félbe hagyja a cigaretját.
Apponyi valamivel egy óra előtt kezdett beszélni s jóval elmúlt félháromra, mikor befejezte. És azalatt a képviselőház – honni soit qui mal y pense, – csupa fül vala.
A mérsékelt vezéreinek ez egyik tekintélyesebbje azon kezdte beszédjét, hogy kimutassa, hogy az okkupáció s az adminisztráció, amivel a berlini szerződés monarchiánkat megbízza, a katonai akció után összefolyik, egymásba forr, annyira, hogy azt veszedelmes fikció nélkül többé elválasztani nem is lehet. S innen indulva ki, bizonyította be azt, hogy a delegációk a beruházási költségek megszavazásával csakugyan átlépték hatáskörüket.
Mulatságosabb volt azonban beszédjének az a része, ahol a miniszterelnök által tegnap idézett francia akadémia nagy szótárával szemben a magyar akadémia nagy szótárára hivatkozik s fölolvassa, hogy hát az mit mond az okkupációról s hogyan értelmezi?
»Okkupál = ideiglenesen birtokában van, katonailag, = meglep és elfoglal, – átvitt értelemben: megszáll jó vagy rossz szellem« stb. stb., – mely épületes értelmezések mindegyike állandólag hangos derültségben tartá a házat.
Még maga Tisza Kálmán, mint szellemes ember, még ő maga sem állhatta meg, hogy jóízűen ne mosolyogjon az ötlet fölött, – melynél különben Apponyi sietett is kijelenteni, hogy ő ezt a filológiai értekezést nem érvelés szempontjából hozza ám föl, csak illusztrálni kívánta, hogy mi értéke van az ily szótárakkal való érvelésnek s hova jutunk, ha a miniszterelnök nyelvészeti fejtegetései után indulunk.
*
Apponyi érdekesen, tartalmasan, sok logikával tud beszélni. A kifejezések találó és igazán parlamenti választékosságára nézve, mióta mestere, Sennyey Pál nem vesz részt a vitákban, nem tudjuk, ha vajon állítható-e valaki melléje az egész képviselőházban.
Ma is ebben excellált, nem csekély tárgyismerettel és tanulmánnyal. Kimutatta, hogy a berlini szerződés az okkupációval nem arra hízta meg a monarchiát, amit a miniszterelnök a francia akadémia nagy szótárából kiolvasott. Egyáltalában nem ruházta föl a megszállott tartományok szuverénitásával, sőt ezt a szuverénitást az áprilisi konvenció egyenesen és örök időkre a szultánnak tartotta fönn.
Az is találó volt, midőn kimutatta, hogy a tisztán hadi akció biztosítására szükséges teendők igaz, hogy nem tartoznak a parlamentek jogköréhez. De éppoly kevéssé tartoznak a delegációk jogköréhez is. Végzi és teljesíti a hadi parancsnok s bizony nem szaladgál a parlamentek után, hogy kinyerje rá beleegyezésüket: de a delegációk után sem ám, melyeknek beleegyezését kinyerni egyáltalában nem kerülne kevesebb utánjárásba, mint a parlamentekét, s az utánjárásban elveszhetne a hadjárat, mert most is igaz az, hogy Roma deliberante Saguntum perit.
Rámutatott – a megszállott tartományok adminisztrációjára térve – az Andrássy és Szlávy felfogása közti eltérésre, s kihozta, hogy akár Andrássynak, akár Szlávynak van igaza: Tisza Kálmán föl nem menthető.
*
Érdekes volt Apponyit hallgatni, mikor az alkotmány megfurkált, a férgek által megrágott alkotmányunk sáncairól beszélt. Elolvasva beszéde e részét [látjuk], hogy Apponyi az aulikus család ivadéka is odajutott már, hogy – Kossuth Lajosnak adjon igazat.
De még érdekesebb volt tapasztalni a nagy különbséget, mely a bosnyák kérdésben a mérsékelt ellenzék két vezére, Apponyi és Szilágyi Dezső közt fennforog.
Szilágyi a formai okokon kívül még elvi okokból is megtagadta a fedezetet a lázadás elnyomására. S beszédének e része még hatalmasabb volt annál, melyben az alkotmány megsértéséről panaszkodik.
Apponyi pur et simple az inkompetencia alapján tagadta meg a fedezetet s ezt világosan és félreérthetetlenül fejezte ki.
Hát biz ez nagy hasadék a párt vezérférfiai között, s nem hisszük, hogy az oly éles látású ember figyelmét, mint Tisza Kálmán, kikerülné.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
