II. Ad vocem vármegye
II. Ad vocem vármegye
Egyszer valaki erősen megtámadta Deák Ferenc előtt a megyei intézményt, elmondott, összehordott róla minden rosszat. Valami nagyon tudós ember lehetett, akire nagyon sokat adott az öregúr, mert figyelmesen végighallgatta.
– Hát ugye igazam van? – szólt az illető modern úri ember egész tűzben, a csattogó argumentációtól.
– Igazad van, barátom – mondá az öreg Deák – mind igaz az, amit elmondtál. Hanem gondolkozzunk csak! Láttál-e már te valaha valahol egy lódoktori könyvet?
– Láttam egyet.
– No, én is láttam egyet. Hogy mi van benne, nem olvastam el, hanem az első lapján volt egy lerajzolt ló, s az mindenféle vonalakkal tudományosan keresztülhúzgálva; az illető kockákat megszámozta a szerző, s minden szám a ló illető testrészén egy-egy betegséget jelentett. Ejnye, hiszen magad is olvashattál ilyet!
– Hát persze, hogy olvastam.
– No, látod. Hát én elhiszem, hogy mindazok a betegségek megvannak a világ összes lovaiban, hanem még olyan lovat, akiben ez a sok betegség mind meg lett volna, soha egyet se láttam.
A szegény öregúr talán jól járt, hogy nem élt idáig; mert most már látott volna egyet Nyíregyházán.
Hanem még azért találhatni ám egészséges lovakat is, de ritkán.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
