IV. Mi lesz Lesskó Istvánnal?
IV. Mi lesz Lesskó Istvánnal?
Felöltözött Lesskó István a legszebbik papi ruhájába. Megfésülködött gyönyörűen, megigazgatta nyakán a gyöngyös gallérját.
Homlokára komoly felhők gyűltek. (Gyűlhettek is a Komlóssy-Zimándy beszédeitől.)
De nem ezek miatt lett Lesskó bús, szívében más szú rágott magának helyet.
Meghallotta, hogy Pesten van Sennyei, hogy a királyhoz készül audienciára, azért vette fel Lesskó István a legszebb habitusát.
S ment, mendegélt, amíg Budára ért. Éppen délre harangoztak a budai tornyokban, mire az Úri utcai Sennyei-palotába bekopogtatott.
A kegyelmes úr otthon vala. Reggelizett.
– Ki az, mi az? – riadt fel őexcellenciája, és letette a »Budapester Tagblatt«-ot, amelyből a régi politikája sok ezer apró betűben vigyorgott reá.
– Én vagyok, kegyelmes uram – mondá egy tótos, de mégis bátor hang.
– Ah, ön az, tisztelendő képviselő úr? Szép, hogy régi barátaim még eljönnek.
A Sennyei halál alakú arca mosolyra idomult.
– Egy kéréssel vagyok bátor alkalmatlankodni excellenciádnak…
– Igen?
– Azt óhajtanám megtudni, igaz-e, hogy excellenciád lesz a felsőház elnöke.
– Azt tartom, hogy alkalmasint – jegyzé még a nagy úr hanyagul.
– Igen? – felelte tompán Lesskó István. – De hát akkor mi lesz énvelem?
– Hogyhogy?
– Hát úgy, hogy engem eddig a kerületem már kétszer választott meg Sennyei programmal – Tisza ellen.
Sennyei elég nagy státusférfiú, de már arra még se tudott megfelelni, mi lesz Lesskó Istvánnal három év múlva.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
