A MINTAMINISZTERIUM | Mikszáth összes műve

A MINTAMINISZTERIUM

Ma a kioszkbeli kávézó asztalunknál (ahol sok idegen úriember megfordul) egy előkelő állású öregúr panaszkodott nagy keservesen:

– Megnéztem tegnap a kiállítást, de biz én őszintén bevallom, nem amiatt jöttem, hanem egy sürgős és nagyon fontos ügyem van a miniszteriumban.

Az első dolgom az volt, mihelyt megérkeztem reggel a vonaton, feketébe csaptam magamat, s beállítottam a miniszteriumba.

Egy szobába nyitottam, ahol egy pockos, penészszínű úr szuszogott a díványon fekve, s egy másik keszeg kinézésű pedig járkált fel s alá cigaretlizve.

– Mi tetszik ? – kérdé a keszeg kinézésű tótos dialektussal. (No, ez bizonyosan Sáros megyéből való.)

– A nagyméltóságú urat keresem – mondám.

– Áz nincs itt, sőt nem is lehet itt, mert beteg.

– Akkor az államtitkár úrral szeretnék beszélni.

– Az még úgy sem lehet itt . . mert még meg sincs.

– Hát a tanácsos úr?

– No, az meg éppen nem lehet itt, mert már meghalt.

– De hát ki van itt akkor ? – kérdém kissé ingerülten.

A keszegképű gondolkozott egy darabig, és némi kontemplálás után habozva felelte:

– Hát mi vagyunk itt.

És gyanakodva végignézett magamagán az átellenes tükörben, ha valóban ott van-e.

– A Dorner–Kovács-féle ügyben jöttem.

– Áz sincs itt !

– Dehogy nincs, kérem. Hiszen itt van róla az iktatószám még a múlt évről 23276–1884.

– Áz akkor meglehet – szólt megdöbbentő orrhangon –, de hát áztán?

– Szeretném tudni, mi történt ebben az ügyben.

A keszegképű nagyot fújt a cigaretliből, s aztán haragosan csapta ki a csutkáját a nyitott ablakon.

– Semmi sem történt – mondá dölyffel –, micsoda jogon egzaminál ön bennünket ? Itt nem szokott semmi történni.

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Melyik miniszteriumban volt ez ? – kérdé egy naiv hallgató az asztalunknál.

»Ej, no – kiáltott közbe nevetve az egész társaság –, hiszen a gyerek is kitalálhatja, hogy ez az igazságügyminiszteriumnál történt.«

…Valami hát még ott is szokott történni.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!