V. Itt és ott
V. Itt és ott
Hagyjuk azonban ezeket a szomorú dolgokat jobb időkre, s térjünk át arra, amiért jöttem, ti. tanulmányozni, hogy milyen a mameluk odahaza.
Hja, nagy ravaszkodás ez ! Sohasem hittem volna én azt, kérem alássan.
Hanem most már kitanultam, hát elmondom, hogy körülbelül miképp van.
Itt Pesten a mameluk örökké azon jajgat a Házban, a folyosón a miniszterek, az államtitkárok és mindennemű primipilusok előtt, hogy az ő kerületeért semmit sem tesznek, hogy ennyi meg ennyi esztendő óta egy körömfeketényi jó se történt ez irányban, hogy elvész az a kerület. A választók zúgnak és morognak.
Csak az egyik részök énekel: az, amelyik már koldus lett, a tarisznyával jár küszöbről küszöbre.
Ha itt festi a vidékét, rettentőn néz ki a választóföld.
Komor felhők húzódnak a határok fölött, a házak recsegnek és düledeznek, a nép éhesen lézeng az utcákon, a hidak karfái össze vannak töredezve, a vármegyeház fedelén becsurog az eső. A lovak kidőlnek a sáros utakon, s fájdalmasan nyerítenek. A fináncok bömbölve járnak a falvakban, s szaggatják le a szegény népnek a ruházatját. A vasúti vagonok nem tesznek egyebet napok hosszán, minthogy az elegzekvált vánkosokat és derékaljakat szállítják. Puhán alhatik legalább a szegény pénzügyminiszter…
…Hanem mihelyt a kerületbe ér le a képviselő, egyszerre megváltozik minden. Derült napfény pajkosan futkos a mezők kövér füvein.
Nincs már semmi baj. Vígan lengnek a zászlók a házak ereszein. Ha van még valami kívánnivaló, hát az is meglesz. Hogyne lenne meg. Nem kell búsulni.
Ami kevés jó történt, az egyszerre nagy dologgá lesz. A képviselő ráfúj, és nőni kezd, mint a hólyag. Azok a bizonyos »fekete pontok a láthatáron« piros pontokká válnak egyszeribe.
A képviselő szavaiban kitárul a titokzatos fényes panoráma, a jövő.
Beenged pillantani a nagy műhelybe, ahol a szerencsét kalapálják. A hallgató tömegek látják a miniszterelnököt, amint gondterhelten hajtja le fejét az asztalra, és felsóhajt: »Most már tennünk kell valamit ezért a szegény vidékért.«
A képzeletet végignyargaltatja a miniszteri bürók rengeteg szövevényében, a tömérdek paksaméták között, az egyik talán egy vasúti terv, a másikban, meglehet, iskola van, csak éppen alá kellene írni, a miniszter belemártja már pennáját a tintába, de éppen akkor nyit reá valami sötét ellenzéki alak, aki miatt már megint elmaradt az aláírás. Hanem meglesz, okvetetlenül meglesz.
A világ összes eseményei úgy vannak alakulóban, a szálak mind úgy futnak le a Bismarck gombolyagjáról, hogy az a kerületet naggyá tegye.
A parlament befolyásos alakjai éjjel-nappal nem csinálnak egyebet, mint hogy az idevaló emberek kitalált és kitalálhatatlan kívánságait hánytorgatják, de hát lassan megy, minden lassan megy, nem kell türelmetlenkedni…
A miniszterek csupa jószívű emberek, és mind bele vannak szeretve éppen ebbe a kerületbe. De hát itt már, hála istennek, nincsen nagy baj, jó termés volt, a gyümölcs szépen beütött, kurta tél jött, könnyű volt a jószágot teleltetni… egyszóval megvagyunk, hála istennek.
Ilyen kétféleképpen beszél a mameluk.
Ha itt van, a kerületének beszél. Ha otthon van, a generálisnak beszél. De lehet-e rossz néven venni? Hiszen éppen ez a nobilis ! Mert az volna az illetlen, ha ott fent beszélne a kormánynak kellemeseket a kerületről, s ha a kerületben mondana kellemetlen dolgokat a kormányról.
*
Most már joggal azt hihetné az olvasó, hogy mindazzal amit fentebb elmondtam, talán az én képviselő útitársamat parodizálom. Mintha talán ő beszélt volna ilyen kétféleképpen.
Nem, uraim. Ezt senki sem beszélte, ezt én magam gondoltam ki, de az eszmét, megvallom, az ő viselkedése adta hozzá. Mert annyi igaz, itt fent arról panaszkodik, hogy semmit sem tesznek a székelyekért, ott pedig mégis olyan kedvező színben mutatta be azt a semmit, hogy igazán valaminek látszott.
Úgy ? – gondoltam magamban. – Jó, hogy tudom. Majd megírom kiszínezve a jövendő kor számára ezt a keresztbevaló hazabeszélést.
Hanem ha mégsem hinnék, hogy nem ezt beszélte, inkább elmondom majd holnap, mit beszélt.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
