A T. HÁZBÓL [ Jan. 27.]
A T. HÁZBÓL [ Jan. 27.]
Pont tíz órakor elkezdtek az öreg képviselők köhögni és krákogni, s köhögtek egész délutáni két óráig.
Mert egyebet a mai ülésről bajos följegyezni, mint azt, hogy összejött nehány öreg képviselő és köhögött.
Ha valamelyik prüsszentett is közbe, az már figyelemre méltó jelenség volt.
Ezen szakadatlan köhögés között tárgyaltattak a költségvetés részletei, de ezt alig lehetett észrevenni.
A karzatok üresen tátongtak. Csak a balsó oldalon ült egy öregasszony, és az is köhécselt.
Hát a fiatal képviselők hol voltak?
Aludtak báli éj után.
És a szélsőbal, mely nem bálozik?
A szélsőbal csöndes lett: Ugron Gábor Erdélybe utazott.
(Így hát Trefort Ágost úgyszólván gépen tárgyalt. Ez a legnagyobb passzió egy miniszternek!)
Gyorsan ment minden.
Voltak ugyan egyes felszólalók, de azok is röviden kibékültek a helyzettel.
Az ellenzék szeretetre méltó szerepet vett fel, de nem csináltak kellemetlenséget Trefortnak más oldalról sem.
Az öreg Pulszky kijelentette, hogy ő az idén nemhogy többet kérne a Múzeum tételeinél, hanem ellenkezőleg még töröltetni akar.
– Igazán? – kérdé a miniszter ragyogó szemekkel.
– Tudniillik van egy olyan pont bent, hogy az egyes tételek esetleg törülhetők – hát azt a pontot fogom eltörültetni kérni.
Ugron már elment, de még ott maradt Herman, s Herman mindig mond valamit.
Ma olyasfélét mondott a valláserkölcsről szónokolva: hogy ő csak azt hiszi, amit lát.
És csak felét hiszi annak, amit hall.
Minthogy pedig mindennek csak a felét hallja, amit mondanak, hát nyilván azt a felét hiszi, amit nem hall.
A papok megbotránkozva rohantak ki a folyosóra.
– Darwinizmus! Szörnyűség!
– Vallástalanság!
Szerencsére ott volt az én rendes alakom, Prileszky Tádé, s az lecsillapította őket.
– Urak, itt most vallásügyi vita van. Hát ne csináljunk, kérem, vallástalanügyi vitát.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
