A T. HÁZBÓL [jan. 13.]
A T. HÁZBÓL [jan. 13.]
Egész hajnal óta erősen havazott. A nemzetiszín zászló a palota tetején egészen összezsugorodott a lucsoktól s úgy nézett ki nyelestől a szent jelvény, mint egy guzsaly, amelyről a kender már nagyon elfogyott.
A képviselői kabátok alatt a ruhatárban apró tócsák képződtek. (De nem sok tócsa volt, mert kevesen jelentek meg az ülésen. )
A legnagyobb tócsa azonban maga az expozé volt, amelyből sűrűn ugráltak ki a békák.
De nehogy allegóriákba tévedjek – jobb, ha sokkal egyszerűbben kezdem az első karcolatomat ebben az esztendőben.
Egyszerűbben pedig nem kezdhetem, mint hogy tíz órakor az elnök föllépett az ő emelvényére és morgott valamit. S ezzel az ülés meg volt nyitva.
De már az ülés előtt nagy készülődések voltak észrevehetők künn a folyosón. Szapáry Gyula gróf roppant papírcsomagokkal érkezett, Hegedüs Sándor Prileszky Tádéval súgott-búgott. Távolabb a függetlenségi párt két financierje, Helfy és Enyedi váltottak titkos szavakat.
S annyira ment vakmerőségük, hogy meg is szólították a pénzügyminisztert gúnyolódva:
– Nézd, kegyelmes uram, ezt a két emberedet karonfogva. Prileszkyt és Hegedüst. Milyen kicsiny az egyik s milyen ménkő nagy a másik!
– Az ám!
– Ők példázzák legjobban a deficitet.
– Hogyhogy?
– A költségvetésben olyan kicsinynek mutatod ki a deficitet, mint Hegedüs. A zárszámadásban aztán olyan naggyá válik, mint Prileszky.
A pénzügyminiszter mosolygott.
De a csengettyű csakhamar beszólította. Prológnak Hegedüs Sándor előadó beszélt.
S hogy a mai előadás egyhangú ne legyen, éppen úgy, mint a hangversenyeken szokás, bizonyos változatosságra törekedtek.
Hegedüs a takarékosságról tartott egy elmélkedést.
Mikor aztán elő volt készítve a talaj, akkor hozakodott elő Szapáry az expozéval, mely fényes illusztrációja annak, hova jut az ország, ha nem takarékos.
A padokban gyéren ültek képviselők, kivált a jobboldalon. Az ellenzék nyugodtan hallgatta a pénzügyminiszter gondosan összeállított s nagy ügyességgel csoportosított beszédét. Nem zajongtak, nem háborogtak.
Pedig ugyancsak megrezzentette őket – egy percre.
Azok akik az új kölcsön ellen akarnak fölszólalni (s már készen van a beszédjük) hüledezve hallották, hogy államjószágokat szándékozik eladni.
Hanem a pénzügyminiszter nem trémáztatta őket sokáig. Kijelenté csakhamar, hogy egy nagy kölcsönt is szándékozik fölvenni.
…Ilyen változatos pénzügyi program mellett csakugyan gyönyörűség – ellenzékinek lenni.
*
Ha poétai szemmel nézném a dolgokat s leánynak személyesíteném a bemutatott költségvetést (amihez a poétának joga van), meg kellene adnom Szapárynak, hogy igen ügyesen használta a szépítőszereket is.
Amint ott állt, ólomszín haját gyakran megrázva, toalett-asztalkája előtt, sűrűn nyúlt a piros festékhez, furfangosan pótolta hiányait szemfényvesztő adatok vattájával, a májfoltokat behintette egy kis puderrel, a hajba egy-két szóvirágot tűzött, a szoknyára nehány zöld máslit – s odalökte a Ház asztalára.
– Íme, ilyen a leányzó!
Biz az megvallom, még tetszetős is volt egy kicsit a szemnek.
De majd holnap válik el, milyen, holnap, mikor az ellenzéki szónokok odarohannak, megtapogatják, körülcsipkedik és kifűzik.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
