I. A Steinacker kabátja
I. A Steinacker kabátja
[jan. 20.]
Ma csupa panaszkodó képviselő ült egy csoportban a folyosón.
– Én az anyósomat vesztettem el a múlt héten – sóhajtott fel egy képviselő.
– Én meg a választóim bizalmát – mondá egy másik.
– Mi a ti veszteségtek a Steinackeréhez képest? – vágott közbe a szellemes Apponyi Albert gróf.
– Hát mit vesztett Steinacker?
– Ismeretlen tettesek ellopták tegnap a mérsékelt klubban a télikabátját.
Ennek a hírnek nagyon megörültek a magyarok. No, hála istennek. Meg kellene mindjárt sürgönyözni az erdélyi közművelődési egyletnek.
Nemsokára feltűnt a korridoron maga Steinacker is, vékony nyári kabátban dideregve s görcsösen szorítva oldalához ismeretes viaszkos vásznát. Egy levelet morzsolt a kezei közt, melyet az imént vett át a Ház postahivatalában a kapu alatt.
A nemzetiségi képviselők, szomorú arccal járultak eléje, s mély részvéttel szorongatták a kezeit.
– Nem került meg? – kérdék halkított tompa hangon.
– Megvan. Itt van – szólt, dühösen megrázva a levelet, melyből egy zálogcédula hullott ki.
A levél tartalma ez volt szóról szóra:
Tisztelt képviselő úr!
Én bámulója vagyok önnek. Nem akarom nagyon megkárosítani, mert nagyon tisztelem.
Ennélfogva itt küldöm becses kabátjáról a zálogjegyet. Fogadja stb…
Az az általános vélemény ennél az esetnél, hogy sokkal több jóakarat volt az ismeretlen tettesben Steinacker iránt, mint amennyi Steinackerben van irántunk.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
