Hogyan kell bánni a miniszterekkel?
Hogyan kell bánni a miniszterekkel?
No, ehhez aztán sok tapintat és nagy invenció kell, fiatal barátaim. Elmondom nektek példákban a magam praxisát.
A minap kapok kerületemből egy megbízást, megyek is rögtön Fabiny miniszterhez, s előadom neki, hogy X aljegyzőt nevezze ki albírónak, ilyen és olyan fontos érdek követeli stb.
– Hm – mondá a miniszter megnézve a kérvényező iratait –, hiszen ennek még alig van valami szolgálati ideje. Hát azt gondolod te, hogy olyan könnyű bírákat kinevezni! Nem tréfadolog az, barátom. Nem lehet, punktum.
– Jól van, kegyelmes uram – mondám hirtelen feltalálva magamat –, ha nehezedre esik kinevezni egy albírót, paratus sum, van nekem olyan megbízásom is, hogy csapass hát el egyet, Y albírót. Ilyen és olyan fontos érdek követeli stb.
Mire a meglepetés zavarával ugrott fel székéről a miniszter.
– Elcsapni bírót? Hova gondolsz? Hisz az még nehezebb!
– Hja, kegyelmes uram – mondám bánatos panaszló hangon –, ha se kinevezni, se elcsapni nem lehet… akkor…
– Akkor hát – vágott szavamba nagy kegyesen –, akkor mégis inkább kinevezek egyet.
S ki is nevezte a védencemet. Kénytelen volt. Olyan ügyesen állítottam az alternatíva elé.
De ez csak az egyik griffem volt. Van nekem ilyen száz is. Tíz évi képviselősködés alatt az öt ujjamba gyűjtöttem minden praktikus rafinériát.
Ha én valamit ki akarok vinni, egy dolgot, hát addig elő sem adom az illető szakminiszternek, míg én a magam eszétől ki nem gondolok hozzá még egy másik dolgot. Éspedig egy nehezebbet.
Akkor aztán odaállok a miniszter elé nagy bocsánatkérésekkel:
– Engedd meg, kérlek, kegyelmes uram, hogy egyszerre két dologgal rohanlak meg, de a kényszer, a kötelesség stb.
– Mi az? – kérdezi a miniszter rendesen savanyú arccal.
Elmondom először a könnyebb dolgot, az igazit, azután elmondom a nehezebb dolgot, a fikciót. A miniszter arca elborul, kedvetlenül vakarja a fejét. Dörzsöli kezét, morog, izgatottan kalimpál a lábaival.
– …Bizony barátom, nem tudom én… majd utánanézek, majd meglátom… ez mégis szörnyűség… Hiszen ha csak magad volnál…
Eközben diplomatikus visszavonulással, mintegy megsajnálva, hogy a szegény miniszter milyen nagy zavarban van, nagylelkűen lemondok az egyik kérésemről, a nehezebbről, a kigondoltról.
Erre kiderül a miniszter ábrázata, a kezembe csap, megszorongatja érzékenyen és így szól:
– Te mégis jó ember vagy, Károly. Meglesz a másik kívánságod.
Csalhatatlan metódus, egy kincs, amit én most nektek elárultam, mellyel minden minisztert meg lehet fogni, mellyel mindent el lehet érni s még a miniszter van az embernek lekötelezve – de ezzel a metódussal csak a magamforma malőrös ember élhet.
Mert amilyen szerencséje van némelyiteknek, egyszer a miniszter meg találja tenni mind a két kívánságotokat s akkor jöttök aztán zavarba a nem létező védenccel, és kisül az én nagyra híresztelt befolyásomnak a titka.
Vigyázzatok, kérlek, rá ne jöjjön a kormány még legalább ebben a ciklusban.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
