[ELŐSZÓ]
[ELŐSZÓ]
Az íróasztal nagyon egyszerű, érzéketlen bútordarab, de az is megmozdul néha, paripává lesz, s odaviszi az embert, ahova el akart jutni.
Az egyik újságíró egykor Magyarország kormányzója lett. Azóta is minden időben előkelő szerepet vittek a toll emberei a politikai életben. Ha »poros is volt a kabátja« Kemény Zsigmondnak, sok nagy dolog fordult meg az ő tanácsán, akaratán. Szalay László, Csengery Antal az íróasztaluknál ülve futották meg fényes pályájukat. Báró Eötvös József egy-egy ülés után, hol nagyszabású politikai beszédet tartott, szent lázban égve sietett haza verset írni. Bizonyos szépirodalmi zománcuk volt a többi primipilusoknak is. Pálóczy epigrammokat faragott titokban, Szemere Bertalan, Gorove az írók közé számították magukat. Sőt az öreg Deák is minden költeményt elolvasott: »mert kell, hogy valami nagy dolog legyen benne, ha valaki nyolc-tíz sornak aláírja a nevét«. Az egész atmoszféra ragadós volt; mint ahogy egy igazi gentlemannek pezsgőt kell inni ma, úgy kellett akkor egy igazi nagy embernek lehajolgatni a Hypocrene forrásához és szürcsölgetni abból is. A régi közélet alakjai, Horvát Boldizsár, Szontagh Pál még ma is megeresztenek egy-egy poémát.
Egyszóval a divat jobban kedvezett az írói tollnak, minélfogva a magyar anyák is sűrűbben szültek belletrisztikus talentumokat. A múzsa nyájasabb volt az emberek iránt, de ők is a múzsa iránt. Egész 1886-ig kellett vénülnünk, míg végre egy író parlamenti felszólalásánál gúnyosan kiálthatott közbe valaki:
– Skribler!
Ez a felkiáltás volt a határkő. Skribler, skribler! – hangzott csodálatosan a teremben. Jelentéktelen ember kiáltotta, de a tömegnek nem volt visszatetsző.
Nagy fordulatot jelzett, de nem jót. Véletlenül megint arra az oldalunkra találunk fordulni, amelyiken már feküdtünk egypár száz esztendeig.
Csak az a kérdés, minek szólt a gúny? A szellemi munkásnak-e csak, vagy egyáltalán minden munkásnak?
Mi okozta ezt a hangulatot? Ki tudja. De megvan az új áramlat, az bizonyos.
Kezdünk is csöndesebben lenni egy idő óta, bizonyos kényelmetlen érzésben, mintha hidegebb planétára lökött volna egy láthatatlan, kiszámíthatatlan erő.
Csernátony Lajos váltig biztat bennünket!
– Szeressétek egymást, mert más úgysem szeret benneteket
Hanem azért még mindig egzisztálunk. Ez a nagy csoport mutatja, köztük nem egy fényes név, mely az ország határain túl is jól csendül, hogy az írói tábor még tartja a régi pozíciókat, s nimbusza megvan még a nemzetnél.
Négyezer doktor közül csak kettő ül a Házban, tízezer fiskális közül vagy harminc, háromszáz Zichy közül egy, négyszáz író közül vagy ötven. Még mindig mi vagyunk előnyben minden osztály között, amint ezt a felületes statisztika mutatja.
Ötven arckép, amelyhez nem kell életrajz, mert mind az ötven ismerős ott, ahol a nyomtatott betű jár.
Minden párt nagyon megérezné, ha az írói hiányoznának.
De a legtöbb író mégis a kormánypárton van. Ha egyszer szavazás lenne az Olympon, az oda feljutott képviselők közt ott is csak Tisza maradna többségben.
1889
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
