A GONOSZ ASSZONY
A GONOSZ ASSZONY
Bajomi Miksa kedves bátyánk és komposszesszor társunk elkezdett a tavaszkor köhögni. Ami nem is csoda, ha meggondoljuk, hogy a gonosz influenza a tekintetes úrba is beleköltözött volt a télen.
A háziorvos (dr. Rákóczy Ferenc úr) hallván a köhögést, így szólt hozzá:
– Önnek a köhögése aggasztó. Önnek a melle gyönge. És a legkomolyabban figyelmeztetem, hogy menjen valahova meggyógyulni. Ennek a nagy csibukozásnak is jó volna békét hagyni.
A tekintetes úr fölpattant mérgesen:
– Hát meg van maga, doktor, bolondulva, hogy nekem ilyeneket mond? Ilyen mell, mint az enyém! Erre a mellre meri mondani, hogy az gyenge. Semmiféle fajtájának se volt ilyen melle soha. Mert ez aztán mell!
S egy hatalmasat ütött rá az öklével, hogy szinte kongott, mint a hordó:
– Ilyen mell nem tudom, van-e még egy Európában!
– Az nekem mindegy, én konstatálom, hogy a köhögés nem tetszik, s előre figyelmeztetem, hogy…
– Lárifári, hagyjon nekem békét – szólt Miska bátyánk, s annak jeléül, hogy erről a tárgyról egy mukkot se akar hallani többé, belemélyedt a »Pesti Hírlap« olvasásába.
– Lássuk csak, van-e benne valami a papok ellen!
A doktor úr erre átment a tekintetes asszonyhoz, a mi kedves Erzsi nénénkhez (akinek a legkülönb befőzöttjei vannak a megyében), és előtte is elmondta aggodalmait, hogy a férje könnyen megkaphatja a hektikát, ha még eddig nincs benne. Erzsi néni halálra ijedt szegény, elsápadt, összecsapta a kezeit.
– Szent isten, mit tegyünk? Drága lelkem, doktorkám mentse meg.
– Nem lehet vele beszélni. Bele van szeretve a saját mellébe. Azt mondja, hogy az a legerősebb mell Európában.
– Ne adjon rá semmit, édes doktor úr.
– Igen, de valamelyik gyógyfürdőbe kellene mennie. Beszéljen vele a tekintetes asszony, hátha rávehetné.
– Ráveszem, hogyne venném, még a lelkemet is kisírom, csak elmenjen.
Hanem bizony Erzsi asszony is hiába beszélt Miska bátyánknak. Rendesen dühbe jött és összeszidta.
– Az a barom… az a doktor téged is elbolondított. Nevetséges! Ilyen mell nincs Európában, ha én mondom.
Miska bácsi hát nem ment a fürdőbe, arról ugyan szó se volt, hanem (a vén asszony gyorsan kopik már) úgy pünkösd felé a szegény Erzsi néni kezdett veszedelmesen köhécselni. Arról is panaszkodott, hogy néha vért köp.
Dr. Rákóczy Ferenc úr elmondta a tekintetes úrnak, hogy aligha baj van: az asszony hektikában van.
Miska bátyánk halálra ijedt:
– Szent isten, mit tegyünk? Kedves jó doktorkám mentse meg.
– Fürdőbe kell mennie…
– Megy, megy azonnal. Hová menjen?
– Menjen például Gleichenbergbe.
– Oda megy, még ma oda megy.
– De jó volna, ha a tekintetes úr is elkísérné.
– Hát hogyne kísérném el!…
– De ha ott is maradna, mert az efféle betegeket az egyedüllétből származó búskomorság taszítja egyre mélyebben a bajba.
– Ott maradok, természetesen ott maradok.
Bajomi bátyámék még aznap elutaztak Gleichenbergbe.
Az öregúr ott maradt beteg felesége mellett, sarkában volt, vele járt, lemondott a dohányzásról inkább, hogy ne ölje a füstjével, elkísérte még a só és fenyő inhalációkra is, szítta vele hetekig azokat a pokolra való illatokat.
Az asszony szemlátomást gyógyult. Mihály bátyánkkal verebet lehetett volna fogatni.
– Szegény öregem, csakhogy megélsz, csakhogy semmi bajod se lesz.
A szezon végeig olyan menyecske lett Erzsi néniből, mint a karika. Hanem hálás is volt Mihály bátyánk, egy ropogós százast vitt a fürdő doktornak az utolsó napon búcsúzóra.
A doktor megköszönte a gazdag honoráriumot, s miután végig legeltette szemeit a Miska bácsi piros, egészséges ábrázatján, mosolyogva mondá:
– Most már menjen ön haza, és csókoljon kezet a feleségének.
– Miért? – kérdi Miska bácsi csodálkozva.
– Mert neki köszönheti, hogy meggyógyult.
– Én? Hát mikor voltam én beteg?
– Aggályos tuberkulózis tünetek mutatkoztak önön.
– Énrajtam. Hiszen a feleségem…
– Az áldott léleknek annyi baja se se volt, mint nekem. Azért csókoljon neki kezet. Példányképe az asszonyoknak!
De már erre kigyúlt a mi bátyánk:
– Mit, példányképe? No iszen adok én annak példányképet. Hát illik az, hogy valaki ilyen komédiát űzzön az urával. Megállj, boszorkány, ezt megkeserülöd. Tyű, aki áldóját! Pozdorjává töröm azt a gonosz asszonyt…
Miska bátyánk még ma is haragszik az asszonyra, pedig most már igazán olyan melle van, hogy fát lehetne rajta vágni.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
