KÉT SZOBA
KÉT SZOBA
Két történelmi szoba. Ezekben játszódott le az utolsó kormányválság.
Ennek történetét részletezni nem a mi feladatunk, se kikutatni miért, hogyan, ki által bukott el a kormány.
Ezt magok a szereplő államférfiak is inkább csak sejtik s a kulisszák mögül kiszivárgó hírekből kombinálják, mint a gyerekek szokták mutogatni az ujjaikon a szegény őzecske sorsát:
– Ez meglátta, ez meglőtte, ez megnyúzta, ez megsütötte, ez meg megette.
Akárhogyan volt is, az bizonyos, hogy e két szobában, melyeket képeink ábrázolnak, dőlt el a válság. Persze képeinken a válságból semmi se látszik. Ha megszólalhatnának azok a bútorok! De ők hallgatagok maradnak. S csacska fonográf nincsen köztük, mely összefogdosta volna az érdekes beszélgetéseket.
A két szoba közül az egyik a királyé. Ebbe hozatta fel az ünnepek alatt tanácsra a nagy országtartó urakat, az »ország eszeit«, mert a mi királyunk ugyancsak komolyan veszi az alkotmányt, a nemzet akaratát és a saját kötelességeit. Ha az elődje (V. Ferdinánd) abban fakadt ki egy ízben »Hiszen uralkodni könnyű lenne, csak azok az aláírások ne volnának«, ő éppen megfordítva, az aláírásokat tartja könnyűknek, és az uralkodásnak alulról úgyszólván semmiségeknek látszó feladataival küszködik vasszorgalommal és puritán lelkiismeretességgel.
Ebben a szobában voltak a kihallgatások. Ide lépkedtek sorba a meghívottak, s feleltek a király által tett kérdésekre:
– Mit tart ön a fúzióról?
– Mi a véleménye a helyzetre nézve?
– Hogyan gondolja ön a megoldást?
A király állva fogadta a belépőt, s néhány lépésre eléje ment, de nem olyan közel, hogy kézfogásra kerülhetne a dolog. A magyar király nagyon nagy úr s bizonyos irányban ridegen fenntartja a királyi méltóságot. A belépőt kitanították az előszobában, hol kell megállnia a király szobájában. Ott aztán megállt és főhajtással várta a kérdéseket.
Őfelsége csak a legbizalmasabb minisztereit ülteti le, azokat is ritkán. Tisza Kálmán szokott volt ülve referálni kormányzása vége felé, s ez különös kegy volt. A feszesség azonban még mindig nagy maradt.
Otthonosan a királynál alattvaló nem lehet. Csak Deák Ferenccel történt meg, hogy a király audiencia közben megbíztatgatta:
– Gyújtson rá, kedves Deák.
A király németül szokott beszélni minisztereivel, amely nyelven jobban fejezi ki magát, s inkább megérti a néha eléggé komplikált előterjesztéseket. Az efféle kihallgatások is németül folynak, ez alkalommal először ment a kihallgatás magyarul.
Az urak így egyenként járulva a felség elé nem öltöznek díszruhába, nem kuruc dolmányt, mentét, hanem csak frakkot öltenek. Néha a viszonyokhoz képest ketten, hárman is mennek egy s ugyanabban a frakkban. Így történt például a júniusi válságnál, midőn a miniszterelnöki palotában úgyszólván permanens volt a kormányférfiak tanácskozása, és a király majdnem minden félórában áthívatta a szomszédból hol Fejérváryt, hol Bánffyt, hol Wekerlét.
A meghívottak jöttek-mentek a király parancsára, de minthogy frakkja csak Wekerlének volt (a többiek mind messze laktak a városban), a boldog frakk igen sokszor megfordult napjában a rezidenciában különféle nagyurakon.
A király kérdez az így meghívott tanácsosoktól, de ő maga nem fejezi ki nézeteit.
Néha tesz egy-egy észrevételt, s aztán megint beszélni hagyja az illetőt, s ha valami megragadja a figyelmét abból, amit mond, ruganyos léptekkel siet íróasztalához és följegyzi. De mindezt állva, gyorsan.
Ha a kérdés kimerült, könnyed főhajtással int, a sarkantyúját összeütve. Ez az audiencia végét jelenti.
Természetes, hogy e tanácskozások nagy része csupa forma. A királynak megvan már a maga terve, de meg akarja adni az eljárásnak az alkotmányos csínyját-bínját.
Az »ország eszeinek« örömet okoz, ha kibeszélhetik magokat e varázslatos szobában, a királynak pedig nem kerül semmibe.
S mekkora öröm ez!
A beteges báró Huszár Károly csak egyre azon fohászkodott a kihallgatás előtt való napon:
– Istenem, istenem, csak elő ne fogjon a köhögés a király jelenlétében.
Egy marék titkos tanácsos pedig egész órákig ostromolta a nagy pillanat előtt Pápayt, hogy kivegye tőle mi hát a király szándéka, mert éppen azt szeretné neki tanácsolni.
*
A másik szoba a miniszterelnöki palotában van. Ebben folyt le a válság másik döntő része.
Ez már kedélyes szoba. Itt szivaroznak, pertu beszélnek és disputálnak.
S e kóválygó kékes füstből bontakozik ki egy darab a történelemhez.
Itt folyt le a nyolcak tanácskozása, akiket a király jelöltje, Khuen-Héderváry hítt össze, hogy a fúzió megcsinálásának megnyerje.
Szegény jó horvát bán! Júniusban nem hitte, hogy a szabadelvű párt haragszik rá, és elvállalta a kabinetalakítást.
Most pedig nem akarta elhinni, hogy a szabadelvű párt szereti, és nem vállalta el a kabinetalakítást.
Különben volt, ahogy volt, kár firtatni. Ami volt, elmúlt, a király visszautazott Bécsbe, a bán elpályázott Zágrábba, Wekerle Dánoson fiatal csikókat nevel, Széll Kálmán a szimentáli tehenei mellett ábrándozik; az akkori eleven napokból nem maradt meg más a maga formájában, csak ez a két szoba.
Úgy értem, hogy a bútoraival egyetemben, mert e bútorok, e székek és szekrények állandóbbak, nem olyan törékenyek, mint a miniszterek.
…Pedig azokat csak egy bikfic asztalos csinálja, emezeket pedig egy király…
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
