II. AKI TÚLSÁGOSAN LOJÁLIS
II. AKI TÚLSÁGOSAN LOJÁLIS
J– cs László volt a főispáni adminisztrátor. Magas, robosztus alak, szép szakállal. Politikai nézeteire konzervatív, pecsovics; származására kevély; mindenki iránt nyájas különben és leereszkedő, de éppen ilyenkor nemegyszer tört ki belőle a gőg és a méltóság, vagyis inkább a kettőnek sajátos vegyüléke.
A megyegyűlések első napja volt. A tiszti emelvényen az alispán és a főjegyző közt ott foglalt helyet a méltóságos kinézésű adminisztrátor, a kócsagos kucsma előtte s az aranyos kard leoldva és keresztülfektetve a könyöklőn. A meggyszínű bársonymente is ott lógott le a nyakáról, tizennégy fontnyi aranyos járulékaival, pedig szédítő meleg volt a teremben.
A tekintetes karok és rendek átkozottul izzadtak, s kopasz homlokukat alig győzték törülni keszkenőikkel. Csak a nagy úr, az adminisztrátor nem törülte meg a magáét… őt nem dirigálja a természet. Őneki semmi sem lehet kellemetlen. Mert semminek sem szabad másképp történni, mint ahogy ő akarja vagy rendeli.
Makacs és merev, igazi arisztokrata. Szókimondó, és diplomata nem tud lenni, higgadt és mégis merész, utálja a pátoszt, de mégis patetikus ő maga is.
Pedig éppen a pátoszáról ösmeretes Fráter beszél, aki öccsét: Fráter Pál megyei követet kísérte a pozsonyi koronázó országgyűlésre.
Se vége, se hossza a beszédnek, melyet kappanhangon ad elő a szónok, elreferálva nagy fenek-kanyarítással szögrül-végről mindent a pozsonyi útról és a diéta megnyitásáról.
Unják a rendek, a hatalmas ásítások feszítik a tekintetes és vitézlő állkapcákat, csak az adminisztrátor hallgatja mereven, figyelmesen, mint mindig, s el nem mosolyodik, komor méltóság ül a homlokán.
Fráter áradozik a lojalitástól, s mindig az adminisztrátor felé néz egy-egy ilyen diktum alatt, mintha a »lojális nagy úr« figyelmét híná fel, hogy »ide hallgass, most neked hízelgek, a te kedved szerint beszélek«.
Jankovics László ráncbaszedi a homlokát, úgy hallgatja, míg a karok és rendek kissé már sokallják is nemcsak az oráció hosszadalmasságát, de a lojalitását is.
De Fráter mindig jobban-jobban belejön. Szemeit áhítatteljesen forgatja, s egzaltálva, hangja zsoltáros éneklésbe megyen át.
És láttam a szentséges király őfelségét fejedelmi díszornátusban…
De már ez sok! A hatalmas adminisztrátor bosszankodva üt kardjára. Megcsördül a jó ősi vas, s csörgését tompán követi az adminisztrátor gúnyos közbeszólása:
Volt-e bagó a szájában?
Végig süvít a meggondolatlan gőgös szó a termen. Elsápadnak a rendek. Csak az adminisztrátor marad hidegen:
Különben folytassa, tisztelt táblabíró úr.
Folytatta is aztán, míg el nem végezte. De Jankovics László is elvégezte fényes pályafutását ezzel az egy közbeszólással.
Néhány nap múlva fölmentették adminisztrátori hivatalától.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
