II. Egy bevert fej
II. Egy bevert fej
Egy elromlott korlátfánál semmivel sem rosszabb téma egy bevert fej.
Minthogy a bevert fej a Szuhai Márton uram legényfiáé, a Péteré, s minthogy Szuhai Márton uram kemény ember, aki szeret törvényt járni, képzelhetni, milyen dühösen rohant a községi bíróhoz.
– Nagy violencia történt, bíró uram – lihegte –, a Sáska Pista összetűzött a fiammal, és két helyen ütötte be a fejét. Két léket vágott rajta az akasztófáravaló, a botjával. Tegyen nekem, kegyelmed, igazságot.
A bíró uram ki sem vette a fönségesen füstölő makrát az agyarából.
– Semmi közöm a kend fiának a fejéhez. Tanulja meg kend, hogy ez kriminális. Keresse följebb az igazságot.
Szuhai uram elballagott az ötödik faluba a szolgabíróhoz.
– Panaszra jöttem, tekintetes uram, a Sáska Pista beverte a fiam koponyáját.
– Az meglehet – mondá a szolgabíró –, de nem jó helyen jár, mert ez a törvénykezéshez tartozik, menjen a járásbíróhoz.
Szuhai uram fejet csóvált, és elment félnap járóföldre a városi járásbíróhoz.
– Tekintetes uram, a Sáska Pista beverte a Péter fiam fejét, két léket vágván rajta.
– Az meglehet, lelkem, de nem jó helyen jár. Menjen a doktorhoz, és az vegyen aztán a fiú fejéről »visi repertum«-ot. Mert formája van ám a dolognak.
Szuhai uramnak most már mindenekelőtt haza kellett mennie a fiáért, akinek tulajdonában vagyon a bevert fej, s harmadnapra fejestől elmenni Bélyibe, ahol a járási doktor lakik.
– No, tekintetes uram – állított be a doktorhoz –, egy kis munkát hoztam, kérem alássan. Pereskedem a Sáska Pistával, a törvényre adom, mert erősebb volt a fiamnál, s két helyen szakasztotta be a fejét, majd megmutatom én őkelmének, hogy a törvény még nálánál is erősebb. Tessék csak megcsinálni a mappát a bevert fejéről.
– Rossz helyen jár, barátom – felelte a doktor –, én megyei orvos vagyok, de ez a törvényszékhez tartozik. A megye pedig más dolog, mint a törvényszék. A megye az uraké, a törvényszék ellenben a királyé. Menjen a törvényszékhez.
Szuhai uram ment a törvényszéket megkeresni, amelyik megint egy másik városban székel, az pedig egynapi járóföld innen.
Ott fű-fát kikérdezvén, végre mégis eljutott a törvényszéki elnök elé.
– Az úr legyen az a törvényszék?
– Én – mond az elnök mosolyogva. – Mit akar?
– Bosszút. Beverték a fiam fejét két helyen. Ott künn van a gyerek, kérem alássan, az ambituson. Behívjam?
– Fölösleges. Mert ha nem tudja, tanulja meg kend, hogy minden dolognak bizonyos formája van.
– Egy hete tanulom, kérem alássan.
– A bevert fejről »visi repertum«-ot kell fölvenni.
– Igenis, kérem alássan. Hova menjek?
– Menjen kend haza, mert ha kereskedni akar, ahhoz az szükséges előbb, hogy a törvényszéki orvos megnézze, s hogy a törvényszéki orvos megnézze, ahhoz meg az szükséges, hogy utasítást kapjon rá a törvényszékről. Meg is fogja kapni. Majd intézkedem. Értette kend?
– Igenis, értem, kérem alássan, hogyne érteném – mondá Szuhai Márton uram, és több mint egy heti szaladgálás után hazakerül, várván, mi fog vajon történni. Szavát állja-e a törvényszék?
Nem kell hiába várnia. Két hét múlva, mire az orvosnak adott utasítás átmegy mindenféle iktató, kiadó és kézbesítő retortákon, megjelenik a doktor a helyszínen, s fölveszi a Péter fejéről a látleletet – de hasztalan, mert már akkorra a gyerek feje tökéletesen begyógyult.
*
Ilyen különböző apparátusaink vannak nekünk.
Az egyik úgy dolgozik, hogy mire a korlátfa elkészítése rendbe jön, akkorra már elromlik.
A másik úgy dolgozik, hogy mire a bevert fej napirendre kerülne, akkorra már begyógyul.
És mégis azt beszélik: hogy az egyik olyan, mint a másik.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
