SALAMON ÍTÉLETE • 1882 (33. kötet)

Full text search

SALAMON ÍTÉLETE •
1882
(33. kötet)
Késő alkonyatkor tépett ruhájú aggastyán-zsidó kopogtatott a Weisz Náthán lakásán.
– Beteg vagyok – nyögé a megtört alak. – Megismertem a háztájadról, hogy hitsorsosom vagy, adj helyet megpihennem, jó ember!
Alig bírt már beszélni, roskadozott, arca el volt kékülve, szemei kísértetiesen forogtak.
– Menj az istállóba, jámbor lélek – szólt Náthán –, ott meleg van a tehenek párájától, pihenj meg ott, akárki vagy is.
Meg is pihent az ott úgy, hogy föl sem ébred többé az ítéletnapig.
Bizony nem siratta senki. De a halálának sem örült meg senki, mint azokénak szoktak, akiket megsiratnak. Hiszen csak alkalmatlanságot okozott azzal, hogy meghalt, mégpedig elsősorban Weisz Náthánnak, akinek házánál hunyta be szemeit, másodsorban pedig a hitközségnek, mely most a saját költségén tartozik őt a másvilágra szállítani.
Az pedig sok előleges parádéval jár. Kényes portéka a zsidó – a halála után. Akármilyen szegény volt is, megmossák tetőtől talpig, kicsinosítják, új ruhákba öltöztetik, hogy tetszetős legyen a másvilágon.
Ez a mosási szertartás bonyolította ki ezt a sajátságos történetet, amelyet most leírok.
A szegény halottnak a nevét sem tudták, se honnan jött, se hova ment. Hanem amint mosni kezdik, látják, hogy fájós lehetett az egyik ujja (most már az is meggyógyult), és amint levették róla a köteléket, az alúl begöngyölített papírdarab tűnt szemükbe olvasható héber betűkkel: »Meghaltam; ötszáz forint van a zsebemben.«
Azt ugyan látták, hogy meghalt, de az ötszáz forintot nem látták. A zsebekben ugyan nem volt egy veszekedett krajcár sem.
A vénekben, akik ott dünnyögtek a holttest körül, nagy gyanú támadt Weisz Náthán ellen.
– Hol az ötszáz forint? – kérdik tőle.
Az mennyre-földre esküdözék, hogy nem látta. A vének bevitték a holttestet a szobába s ott letakarták fekete lepellel, azután összebújtak, mit kellenék cselekedni? Mert nagyon jó lenne, ha megkerülne a pénz, nemcsak a temetési költség futná ki, de még a hitközségnek is maradna. A törvény elé vigyék? Ej, tud is a törvény valamit! Aki tagad, az nem vétkes.
– Ne vigyük a törvény elé – vélekedik Svarcz Simon –, ítéljünk benne magunk bölcs Salamon királyunk rendszere szerint, furfanggal, ésszel.
Megegyeztek abban, hogy a törvény útján semmi sem sülhet ki Náthánra, mert az öreg, aki tudhatná, nem fog felelni többé, ha a nagyméltóságú Kúria parancsolná sem. Náthán pedig, ha tette, nem bolond, hogy bevallja. Hanem megbízták az öreg Svarcz Simont, mert ő a legbölcsebb, legyen ő a bíró; fundálja ki módját, hogyan juthatnának eredményhez.
Simon ki is gondolta s még aznap estefelé ilyen ítéletet mondott:
– Hallod-e, Náthán! Bemégysz a halottas szobába két tanúval, megfogod az öregembernek a gyásztakaró alól lecsüggő merev kezét s mikor így leszesz vele kéz a kézben, ezt fogod mondani: »Bizonyomra mondom, nem én vettem el az ötszáz forintodat.«
Ebben az ítéletben, noha kevés bölcsesség mutatkozék benne, mégis megnyugodtak, de leginkább maga Náthán, kinek így alkalma lesz végképp tisztázkodni a gyanú alól.
A kijelölt időben két tanú jelenlétében bevezették a halottas szobába. A halott viaszsárga keze alácsüggött, arca, alakja el volt takarva. Az asztalon kísértetiesen lobogtak a gyertyák. Náthán közellépett a ravatalhoz s megfogta a kezet. Brr! de hideg volt. Összerázkódott, megborzadt tőle, de tartotta.
– Jó öreg – szólt Náthán kissé reszkető hangon –, bizonyomra mondom: nem én vettem el az ötszáz forintodat.
Irtózatos sikolyt hallatott Náthán e szavak után, mert a holt kéz görcsösen összecsukódott s odaszorította az övét, mint egy vaspánt.
– Jaj, irgalom, kegyelem! Jehova, légy könyörülő! Én loptam el a pénzt, de visszaadom. Nincs egy garas híja sem; odatettem a lencsésszakajtó alá.
– Ugye, te gazember? – szólt most a halott, vagyis a halottat helyettesítő Svarcz Simon, lehányva magáról a temetési leplet. – Ugye kivettem belőled az igazat? Azt hitted te ugye, hogy én is fenyítőtörvényszék vagyok, akit hazugsággal lehet tartani?
A vének helyeslő és hódoló fejbólintásokkal tolmácsolták, hogy ő több, okosabb, bölcsebb a törvényszéknél.

 

 

Arcanum Zeitungen
Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

Über uns Kontakt Press room

Languages







Arcanum Zeitungen

Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir