473. SPRINGER MIHÁLY – MK-NAK [Budapest, 1910. május 18.]
SPRINGER MIHÁLY – MK-NAK
[Budapest, 1910. május 18.]
Minden búbánatom küldtem egy levélbe.
Megírtam, hogy édes magyar szülőanyám,
Dagadó kebléből nem táplál – a hazám.
Idegen kenyéren, messze, távol élek,
S haza jönni többé soha nem remélek.
Tengerpartján álltam, holdvilágos estén
…A hold ezüst fényét orcáimra festvén…
Elfogott a vágy, hogy hazám újra lássam,
S magam annak földjén jó mélyen beássam.
Legyek eltemetve, megölve – feledve,
De ott pihenhessek, hazám, az öledbe.
Amit innen vittem, összekuporgattam,
Azt az egy pár könyvet vaskézzel tartottam.
Ha elfogott néha a puha gyávaság,
Akkor »Mikszáth« volt az egyetlen imádság.
A víz partján ülve csöndben olvasgattam
S minden egyes lapját könnyemmel áztattam.
Kaptál babérágat, földet, dicsőséget;
Bálványoz a hazád… szülőanyád… téged.
Tartson meg az Isten erő, egészségben,
Hivogasd el mind, kik élnek messzeségben!
(Nem kell oda más, csak egy kis szó, meg beszéd,
S ezer hajón jönnek, édes hazám, feléd.)
Életednek mégis ez leend tán legszebb
Igaz boldogsága… színmagyar szívednek:
Hogy kik távol élnek sajgó honfiszívvel,
Sírva bujdokolnak »Mikszáth« könyveiddel.
Mikor nyáron este tiszta holdvilág van,
Gondolj vissza Mikszáth, hogy az idő hol van?!…
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir