PÁLYAKEZDÉSE ÉS GÉPSZERKESZTŐI TEVÉKENYSÉGE
PÁLYAKEZDÉSE ÉS GÉPSZERKESZTŐI TEVÉKENYSÉGE
Bánki első munkahelye a M. Kir. Államvasúti Gépgyár volt, ahová tanulmányai befejező évében, 1880. április 6-án lépett be mint műszaki díjnok. Ottani, rövid ideig tartó tevékenységéről nem sokat tudunk, legfeljebb annyit, hogy az 1882. január 31-i kilépése alkalmából kapott igazolás szerint napidíja már 2 forint 20 krajcár volt a kezdeti 2 forint helyett. Következő munkahelye és számos alkotásának színhelye a Ganz- és Társa Vasöntő és Gépgyár volt. Ez a gyár Mechwart Andrással az élén akkoriban a nagy fejlődés korszakában volt. A Budán működő gyár 1880-ban vásárolta meg az Első Magyar Vasúti kocsi Gyár Rt. Kőbányai úti gyártelepét, ahol a vasútikocsi-gyártás volt fellendülőben. A vasutak kiépítése a vasmedencékhez a 70-es évek végéig megtörtént, de a vasútépítés tovább folyt. A nagy vasútépítésre vezethető vissza a Ganz vasúti kocsikat gyártó új telepének gyors ütemű fejlődése. Bánki belépésének évében 225 személy- és 887 teherkocsit gyártottak. További fellendülést hozott Mechwart találmányának, a kéregöntésű hengerszékeknek a gyártása. 1882-ben már 1772 db hengerszéket, 30 700 db vasúti kocsi kereket és 3270 sínkeresztezést gyártottak.
A felvirágzó gyárban Bánki mindjárt nagyszabású feladatot kapott. A Budapesti Elevátornak nevezett hatalmas gabonatároló telep gépészeti berendezésének részbeni megtervezésével és az egész berendezés szerelésének felügyeletével bízták meg.
Az elevátort az ömlesztve érkező gabona ki- és berakására készítették. A Dunán hajókon és a Ferencvárosi pályaudvarra vasúti kocsikban és a helyszínre szekereken érkező ömlesztett gabonát lehetett kirakni, ill. berakni, és az árut hombárokban vagy a raktárhelyiségekben (ömlesztve és zsákolva) tárolni. A 290 hombárban és a raktárakban 31 500 t gabona volt elhelyezhető. A Duna partján álló uszályokból 3 db, egyenként 70 t/h teljesítményű hajóelevátor szállította a gabonát az épületbe. Az épületen átvezetett síneken álló vasúti kocsikból (egyidejűleg 15–16 kocsiból) lehetett ki és berakodni. A városi oldalon egyszerre 8–9 vagon volt rakható. A hombárok tartalmát szellőztetés végett egyikből a másikba lehetett átönteni. A szállítás vízszintes irányban szállítószalagokkal, függőleges irányban elevátorokkal történt. A berendezést 200 LE teljesítményű gőzgép hajtotta, de a hajóelevátoroknak külön-külön gőzgépe volt. Ez a hatalmas létesítmény a külföld figyelmét is felkeltette [154].
E nagyszabású munkákkal járó feladatokat, a szerelés közben szükségessé vált áttervezéseket kitűnően oldotta meg, és olyan tapasztalatokra tett szert, amit később nagy sikerrel hasznosított a budapesti tárházak mozgó hajóelevátorának tervezésénél, mely már teljesen önálló munkája volt.
Ebben a megtisztelő feladatban a gyár kivételes bizalma jutott kifejezésre Bánki mérnöki tehetsége iránt. Ezt a bizalmat addigi rövid munkásságának sikereivel alapozta meg. Mint említettük, már egyetemi hallgató korában a Műegyetem százforintos pályadíját nyerte el, és gyári működésének első évében elkészítette és szabadalmaztatta első találmányát, a dinamómétert, mely arra szolgált, hogy az abban az időben általánosan használt szíjhajtásos közlőműveknél a kerületi erőt megmérje, amiből a fordulatszám ismeretében az átvitt teljesítmény kiszámítható volt. Dinamómétere az eddig használtakat pontosságban messze felülmúlta. Ezt Asbóth Emil műegyetemi tanár és Táborszky Ottó, a Technológiai Múzeum igazgatója állapította meg, a Csonka által készített első példányon végzett mérések alapján. A dinamómétert a Ganz gyár több típusban gyártotta. Ezt tanúsítja a gyár korabeli német nyelvű kiadványa (Rotations-Dynamometer, System Donát Bánki). Az erőmérőről és azzal végzett kísérleteiről 1885. december 4.-én előadásban, majd 1886-ban a Magyar Mérnök és Építészegylet Közlönyében számolt be [10]. A Mérnökegylet 1887-ben az alapítójáról elnevezett Hollán-pályadíj II. fokozatával tüntette ki, ezt a dolgozatot mint olyat, „mely egy önállóan konstruált gépet ismertet és annak eredeti úton levezetett elméletét adja elismerésre méltó alakban” [138]. A bírálat elismerő szavai kifejezik azt, hogy Bánki eme ifjúkori találmányával – ami egyébként nem tartozik legjelentősebb alkotásai sorába – bizonyítékát adta rendkívüli műszaki érzékének és kivételes gépszerkesztői képességének.
A dinamóméter talpazatra erősített vízszintes tengelyen elhelyezett, két szabadon futó széles szíjtárcsából állt. Ezek közül az egyik a közlőművel, a másik a vizsgált munkagéppel volt szíjhajtás révén összekapcsolva. A két szabadon forgó szíjtárcsát ezen kívül csukló körül elmozduló karon elhelyezett, függőleges tengelyre erősített görgőkön keresztül vezetett keresztezett (csavarorsóval megfeszíthető) szíjhajtás kötötte össze. A csukló körül elforduló kar mérlegkarra támaszkodott, amelynek egyik végén elhelyezett ellensúly áttételen keresztül a görgőrendszer súlya ellenében hatott. Az ellensúly valamivel nagyobb volt, mint amennyi a teljes kiegyensúlyozáshoz szükséges. Az így előálló erőkülönbséget vonórúddal csatlakozó indikátor rugója vette fel. Ez a csigahajtással mozgatott indikátor az üresjáráskor felvett alapvonal felett a kerületi erővel arányos jelzést rajzolt fel. A szellemesen felépített, jól átgondolt szerkezet pontossága igen nagy volt. Működését ui. a csapsúrlódási és a szíjak merevségéből származó ellenállások alig befolyásolták.
Az erőmérőt az 1896. évi millenáris kiállításon bemutatták. A német mérnökegylet lapja (Zeitschrift des Vereins Deutscher Ingenieure 1896. 969.) leírását adta két ábrával és a Der praktische Konstrukteur c. lap is közölte. Az a körülmény, hogy csak a Hollán-pályadíj második fokozatával tüntették ki, nem von le semmit a neki szóló elismerésből, mert ugyanakkor az első díjat a közgazdasági életre közvetlenebb befolyású tanulmánynak adták, mert az felelt meg jobban a pályadíj szellemének. Később, de már a belsőégésű motorok terén kifejtett munkásságáért e díj első fokozatát is megkapta. Itt kell megemlíteni a Kassai Ipariskola 1897. január 20-i köszönő levelét, melyből kitűnik, hogy Bánki az iskolának egy dinamómétert ajándékozott, ami arra utal, mennyire szívén viselte a hazai iparoktatás ügyét.
Bánki eme ifjúkori alkotásával és a gázmotorokról írt tanulmányával adta első bizonyítékát kiváló elméleti felkészültségének és gépszerkesztői tehetségének. Ezzel vívta ki azt a kivételes bizalmat, aminek alapján az elevátor építésével kapcsolatos feladatot kapta.
Az elevátor építésének nagyszabású feladatát kiválóan oldotta meg, és olyan tapasztalatokra tett szert, amelyeket később eredményesen hasznosított a budapesti tárházak hajóelevátorának tervezésénél. E munkáival olyan elismerést aratott, hogy Mechwart, a gyár vezérigazgatója, egyik találmányának, a forgó ekének (talajmaró) kidolgozásába vonta be. A Mechwart-féle talajmaró a talajművelés teljesen új formáját valósította meg. A három méter széles forgódobot három csavarvonal alakú kés alkotta. A kések élei fokozatosan vágtak a talajba, abból szeleteket vágtak le és emeltek fel, amelyek azután visszacsúsztak a talajra. A forgódob Ganz-gyártmányú gőzlokomotívhoz volt kapcsolva. A szerkezetet Bánki ismertette a műszaki sajtóban [12], és ugyancsak ő írt cikket a ludányi ekeversenyen a talajmaróval elért eredményekről [13]. Az ekét folytonosan tökéletesítették, és ennek köszönhető, hogy 1893-ban a Pomázon megtartott bemutató az ország határain túl is élénk visszhangot keltett [149]. A gőzüzemmel járó hátrányok (a nagy súly és ár, és a jármű okozta talajtömörítés) kiküszöbölésére Bánki 1896-ban kidolgozta az eke belsőégésű motorral hajtott kivitelét, mely lényegesen kisebb szélességű és könnyebb volt. Ennek egyik példánya a müncheni Deutsches Museum tulajdona volt és a Stuttgart–Hohenstein-i mezőgazdasági főiskolán volt kiállítva, mint a talajművelés fejlődésének értékes történelmi darabja [256]. Ez a téma Bánkit még hosszú időn át foglalkoztatta. Mechwart halála után az észlelt hátrányok kiküszöbölésére alkalmas megoldásokat jelentett be szabadalomra. A dobot több részre osztotta. Ezek csak kisebb szélességben munkálták meg a talajt. A dobok egy része a traktor elé volt helyezve. A szántás mélységének szabályozására és az egyes dobok azonos mélységű szántásának biztosítására a szabadalmi leírás szerkezeti megoldásokat mutatott be. Mindez azt mutatja, hogy Bánki a Mechwart-eke tökéletesítésére nagy és értékes munkát fordított. „Saját elgondolásainak konstruktív megoldásai azonban nem voltak eléggé egyszerűek ahhoz, hogy a mezőgazdasági üzemben a kezelés és karbantartás követelményeinek megfeleltek volna” ([240] 151.).
Ebben az időszakban sűrűn jelennek meg cikkei, amelyek sokoldalú érdeklődéséről tanúskodnak. A víz mozgása csövekben c., 1882-ben bírálat alakjában írt tanulmánya [6] és a következő évben a szerzőnek adott válasza [7] a gyakorlati hidraulika iránti korai érdeklődéséről tanúskodik. A Mechwart-féle súrlódó tengelykapcsolóról írt cikkei [8], [9], [26], bár az Mechwart szabadalma volt, azt sejtetik, hogy annak létrehozásában is része volt.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
