AZ INTERCELLULARIS TAN
AZ INTERCELLULARIS TAN
Schwann az intercellularis állományt a sejt által elválasztott ún. „belső secretum”-ból, a sejtváladékból vezeti le, amely váladék Huzella szerint, a mechanikai húzó hatásra veszi fel a rost alakot. Heringa, Nageotte, Stieve a rostok extracellularis keletkezését elismerték, de szintén vitatják az aktív elasticitas fogalmát.
Minden bizonnyal az erek tágulása és szűkülése mechanikai befolyást gyakorol az őt körülvevő és a környezeti struktúrát behálózó rosthálózat feszülésére, ellazulására. Ezen elemi rostrendszer nagy jelentőségének hangsúlyozása miatt állította minden élő szerkezet középpontjába a rácsrostokat, melyeknek feltűntetésére, mint említettük, az ún. ezüstnitrát impregnatiót alkalmazta. E technika lényege az, hogy a szövetmetszeteket ezüstnitrát oldatban áztatjuk. Egyes képletek, a rácsrostok nagyobb mennyiségben veszik fel az ezüstöt (argyrophil) úgy, hogy a metszetet kimosva és redukálószerbe téve, e képleteken az ezüst szemcsék mint fekete szemcsék tűnnek elő. Nemcsak egy speciális ezüstimpregnatiót használt, hanem a legkülönbözőbb impregnatiós technikát kipróbálta. Ez az argyrophil rostrendszer, mely minden szervben megtalálható és a kötőszövet legfinomabb alapstruktúráját képezi, szerinte magán viseli a mindenkori functio bélyegét és ezért róla a functio leolvasható. A következőket írja: „Erre… az elemi rostrendszer aktív elasticitasának fogalmára … alapítottam a hajszálérműködés, a sejtközlekedés, a secretio (elválasztás), a resorptio (felszívódás), a respiratio (légzés), valamint minden más lehető, a szervezet histophysiológiai egységének végső fokán végbement szövet- és szervműködés helybeli, önálló, autonóm, elastomotoros mikromechanizmusának (azaz egy olyan mikromechanizmusnak, melyet a rugalmassági mozgató erő tart fenn) elméletét. Feltételezem, hogy az argyrophil rostok, ősi birodalmába sem a mioneuralis (az izom-ideg kapcsolat a mozgás magasabb rendű szöveti készüléke) szövet, sem a kötőszövet collagen vagy elastikus rostjai nem hatolnak be. Ezen magasabb rendű rendszernek végső kihatásait az argyrophyil rostrendszer fogná fel és hozná kölcsönhatásba egymással s a sejtek komplexumaival, midőn a már önmagában is nyújthatóan rugalmas argyrophil rostoknak rendszerét kifeszítik, illetőleg a benne lejátszódó vonatkozások és kölcsönhatások átfogó egységes fenntartására és szabályozására aktiválják.” Huzella a capillaris autonomiát a vérhajszálerek önálló mozgását is a hajszálereket körülvevő rácsrostok aktív elasticitasára kívánja visszavezetni.
A Huzella-féle elmélet beleépült a Benninghoff-féle functionalis struktúra-elméletbe, melynek alapján a simaizom, a rugalmas rost beleépül abba a kötőszöveti hálózatba, melynek legfinomabb elemeit a rácsrostok és a belőlük felépült és minden egyes sejtet külön-külön körülvevő hálózat képezi. Az izom aktív, a rugalmas rostok passzív összehúzódása az argyrophil hálózatot állandóan rongálja, miáltal a beleépült sejtek alakját, mozgását, eloszlását befolyásolja. Ezt nevezi Huzella a rácsrostok aktív elasticitasának, jelezve, hogy ez más, mint a rugalmas rostok passzív elasticitasa. Elméletéhez hasonlót említ Montpellieri Borden Theophile 1767-ben a kötőszövettel kapcsolatban. Különösen hangsúlyozta Huzella, hogy egy szerv bármely részén a nedvkeringéssel és a szövetélettel kapcsolatban fellépő szerkezeti változás, hatását az aktív elasticitású rácsrosthálózaton keresztül a szerv minden részletére kiterjeszti.
Az elemi rostrendszer elastomotoros mechanizmusának elméletét, mely az intercellularis tant alapozta, az argyrophil rostok extracellularis keletkezesével egységben építette fel. Elméletének igazolására a szövettenyészeteket használta fel, melyeket úgy tekintett, mint primitív szervezeteket, s melyeknek nagy előnyük, hogy őket microscopicus nagyításon állandóan megfigyelni és kísérletesen befolyásolni lehet.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
