Ugy látszik, pozsonymegyei Kajal helységből származott, és már okleveles tanuság szerint a XV. században birtokos volt. Kajaly Péter és György 1488-ban éltek, midőn nekiek borsai Vizközi Tamás pozsonymegyei örökös birtokát egész Hodi helységet 50 arany frtban a nyitrai káptalan előtt zálogba adta .
A XVI. és következő században Hont és Nógrád vármegyében virágzott a család.
Ismert családfájok a kihalásig következőleg sarjadzott le:
Kajaly N.; Lukács 1640. (Bajcsy Margit); Ilona 1652–1684. (Kúthy János); András 1689. (Gerhard Judit); Zsuzsa.; Pál 1684–1699. Nógrád v. jegyző (Fáy Borbála); Ferencz 1702. †; Zsuzsa (Mesko János); Klára † 1741. (Rádáy Pálné)
Lukács 1640-ben hontmegyei Gyürki helységben hét házhelyre szerez adománylevelet, de a beiktatásnál ellent mond Gyürky Gáspár . Neje Bajcsy máskép Fodor Margit volt.
Ilona 1652-ben Kuthy Jánosné; él 1684-ben is mint annak özvegye.
András birt Hont és Nógrád megyében több helyen; nevezetesen birta egyidőben egész Borsos-Birinke, Horpács helységet, Szomolya és Szelestény pusztákat Nógrád megyében, továbbá Nagyfalu, Felső-Príbely, Gyürki, Priklek, Vásáros-Palojta, Ipoly-Keszi, Sirák helységben birtok-részeket, melyekre 1666-ban Horváth András és Armpruster Mihály nádori adományt eszközöltek, mintha Kajaly András hűtlenségi bélyegen először saját leánygyermekét anyja melléről letépve, megölte volna, és másodszor a pártütő Balassa Imrével tartana . Mennyiben voltak ezen hűtlenségi vádak – főleg az első – igazak, nem tudjuk, de mert a sz. benedeki convent által történt beiktatásnál Kajaly András ellentmondott, és csakugyan a felkérők soha birtokba nem is léptek, valószinű, hogy e vádakat megbirá czáfolni. Annyi azonban igaz marad, hogy azon korban a más birtokaira áhitozók igen hamar tudtak hűtlenségi vádakat alap nélkül is koholni. – Élt Kajaly András még 1699-ben is, midőn Nagy-Csalomián (Hont v.) iktattatott be, de ellentmondás történt. Még 1685. máj. 21. Nógrád várm. Bussán Lipthay Istvántól egy malmot vett zálogba 200 frtért. Gyermekei Pál, Ferencz (élt 1702.) Zsuzsanna Meskó Jánosné voltak. Ezek közűl
Pál előbb gr. Forgách Ádám nógrádi főispán titoknoka, innen 1684–1699-ig Nógrád megye jeles eszű jegyzője , 1705-ben hont-megyei alispán ; utóbb Rákóczy Ferencz alatt ennek hive, s kanczellára. Nejétől Fáy Borbálától egyetlen leánya maradt, ki 1715-ik év táján Ráday Pál neje lön, és azzal 28 évig élt. Meghalt 1741-ben. Eltemettetett Ludányban január 22-én, a gyász szertartások pedig fölötte Losonczon febr. 26-án tartattak . Benne a Kajali család kihalt.
A család protestans vallásu, és pedig Pál személyéről itélve , ágostai evang. volt.
Czimere a paizs kék mezejében korona, melylyen férfikar könyököl, kivont kardot tartva, fölötte jobbról ezüst félhold, balról aranycsillag ragyog. A paizsfölötti sisak koronáján szintén a kardot villogtató kéz látszik. A paizs körül szokásos foszladék; mint ezt a család több tagja pecsétén láttam.