Oláh Gábor: Solnesz mester inassa
Oláh Gábor: Solnesz mester inassa
Apám, a kis magyar Heródes,
Lelkemet akarta megölni,
Hogy ne legyen felszökkenésem,
Csak eperfamagas, csak ölnyi.
Lelkemet akarta megölni,
Hogy ne legyen felszökkenésem,
Csak eperfamagas, csak ölnyi.
Földetimádó háborgása
Lekötött a siket ugarra,
Hogy legyek, hozzá méltó módon,
Kis Magyarország kis magyarja.
Lekötött a siket ugarra,
Hogy legyek, hozzá méltó módon,
Kis Magyarország kis magyarja.
De bennem élt a virágösztön:
A nap felé! Csak örökké fel!
Kikaptam kezemet kezéből,
S mentem a hegynek tűzzel-hévvel.
A nap felé! Csak örökké fel!
Kikaptam kezemet kezéből,
S mentem a hegynek tűzzel-hévvel.
Alacsony szintes városoknak
Bosszantott lenyomott kalapja,
Tornyot kell itt emelni, százat,
Fényes tornyot márvány alapra!
Bosszantott lenyomott kalapja,
Tornyot kell itt emelni, százat,
Fényes tornyot márvány alapra!
Toronyépitő lett belőlem,
Solnesz mester sápadt inassa;
Tornyosodó lelkem volt mintám,
S emeltem tornyokat magasra.
Solnesz mester sápadt inassa;
Tornyosodó lelkem volt mintám,
S emeltem tornyokat magasra.
Elemem a bőrcsipdeső lég,
A szint, mit már felhők surolnak,
A rögtől elszakadtság, honnan
Belátom kéklő bérced: holnap!
A szint, mit már felhők surolnak,
A rögtől elszakadtság, honnan
Belátom kéklő bérced: holnap!
S mikor a csillagot rátettem
A széditő torony ormára:
Rázendítettem a magasban
Lelkem újongó himnuszára.
A széditő torony ormára:
Rázendítettem a magasban
Lelkem újongó himnuszára.
Alattam morajlott a város,
Tapsok szakadtak föl belőle;
Fölöttem az égnek megállott
Aranyszegett vándor felhője.
Tapsok szakadtak föl belőle;
Fölöttem az égnek megállott
Aranyszegett vándor felhője.
Kis szőke Hildám, mint egy kék szem,
Ragyogott fel hozzám a porból.
Akkor ittam habzó kehellyel
A magasságbeli mámorból!
Ragyogott fel hozzám a porból.
Akkor ittam habzó kehellyel
A magasságbeli mámorból!
Azóta csak tornyokat járok,
Csak csillagozni hajt a vágyam;
Elemem: a határtalanság,
Bizarr felhők kék magasságban.
Csak csillagozni hajt a vágyam;
Elemem: a határtalanság,
Bizarr felhők kék magasságban.
Pedig sorsom már rég megirva:
A megvetett rög felnyul hozzám –
Lezuhanok az isten-útról,
És sáros-véres lesz, poros lesz
Megroncsolt testem, hideg orcám.
A megvetett rög felnyul hozzám –
Lezuhanok az isten-útról,
És sáros-véres lesz, poros lesz
Megroncsolt testem, hideg orcám.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
