ADY ENDRE: AZ ÁJULÁSIG-CSÓK
Rettegi a paraszt babona
S valahol, vad, erdő-szakálas,
Szatir-képű, bús hegyek alján
Fekszik, mint egy nagy fiatal lány.
S eléberoskadnak a hegyek,
Fehér halmait nyögve áldják,
Szent forrásaira borulnak
És csókba, könnybe, vérbe fulnak.
És jaj, aki itt asszonyt talált,
Maró szája sohse lakik jól,
Ajka, foga, szíve elvásik,
De csókolni fog ájulásig.
Vére és asszonya sincs talán
Ott piheg egy ibolyás dombon.
S asszony nélkül vagy asszonyostul
Csókol, amíg csak belepusztul.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir