ADY ENDRE: VIRÁG-KEZEK A FEJEMEN

Kezei, fehér, kis virágok,
Borzas, barna fejemre hulltak,
Ott elaléltak, szétsimultak
Halkul s azután megremegtek.

Mikor virág-szirmok peregnek,
Heves halál-párfűmök szállnak,
E két kis kezet, ezt éreztem,
Omló szirmát egy fehér lyánynak.

Óh nyomorult évek és árnyak,
Most hulltak e kezek fejemre,
Kicsi, fehér, hónapos rózsák,
Forró-hidegen dideregve.

Hol van fürtjeim régi kedve,
Mikor virágot várt s nem lombot?
Kicsi kezek én már lerázlak,
Kicsi alélt szirmok, bolondok.

Nagy, kártékony, üvöltő gondok
Őszvihara a csunya sárba
Virágimat lefujja, rázza:
Vedd le kezeid a fejemről.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!