GELLÉRT OSZKÁR: TÜRELEM, TÜRELEM

Meleg reggel, szürke, bágyadt.
Semmi vágyad, húz az ágyad.
Unalom, unalom.
Hol lehetsz most angyalom?

Szájnak, szívnek semmi szomja.
Vánkosomra nyomja, fonja
Szörnyű pók testemet.
Köti, szövi, betemet.

S messze-messze – csudafény ez! –
Látok kényes, nagykötényes,
Villogó valakit
S hóköténye elvakít.

S tengeren túl: túl egy ajtón
Száll sóhajtón – s hol szakajtón
Dagad már friss kenyér –
Tág tekintet tetten ér.

Ott sürögsz te harcra készen,
Liszt a kézen… vágyva nézem
Két kemény könyököd –
Jajjajjaj, szíven lökött.

Gödrös kezek, kicsi lágyak…
Forr a vágyad? Ég az ágyad?
Türelem, türelem:
Várj sorodra szerelem.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!