PETERDI ISTVÁN: ASSZONYI LÉLEK
PETERDI ISTVÁN: ASSZONYI LÉLEK
Bár véletlen hogy élsz és egykor elmégy.
Mégis, derűs volnál és gondtalan.
S az élet játékos és oktalan
És arra kényszeritett, hogy velem légy,
Mégis, derűs volnál és gondtalan.
S az élet játékos és oktalan
És arra kényszeritett, hogy velem légy,
Ki fertőzök a szenvedéseimmel,
Ki lelkem mérgét ép lelkedbe oltom,
Az igaz eggyet hazug százra bontom
S teszem, hogy (Gyönge!) mind a százat hidd el.
Ki lelkem mérgét ép lelkedbe oltom,
Az igaz eggyet hazug százra bontom
S teszem, hogy (Gyönge!) mind a százat hidd el.
Ó hogy törnél le, látom, hogy ha tudnál.
Hogy örülnél a Létnek, ellenemre,
Ha ádáz harcban, – elme ellen elme –
Egyszer, csak egyszer, győzelemre jutnál.
Hogy örülnél a Létnek, ellenemre,
Ha ádáz harcban, – elme ellen elme –
Egyszer, csak egyszer, győzelemre jutnál.
Így csak sóvárgva vágyódol utána.
Mint rég elképzelt, rég várt szeretőt
Epedő, lázas szívvel lesed őt
S mint könnyes lelkű asszony az urára:
Mint rég elképzelt, rég várt szeretőt
Epedő, lázas szívvel lesed őt
S mint könnyes lelkű asszony az urára:
Gyülölve gondolsz rám és félelemmel,
A ki a lelked zsarnoka vagyok,
Kiméletlen és rossz és elhagyott,
De gondolkodó, kemény agyú ember.
A ki a lelked zsarnoka vagyok,
Kiméletlen és rossz és elhagyott,
De gondolkodó, kemény agyú ember.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
