SZÉP ERNŐ: BÁNAT | Nyugat 1908-1941

SZÉP ERNŐ: BÁNAT

A tunyaság ravatalán
Felűlök, mint a tetszhalottak,
Lehetne élni még talán:
Szívemben kínok furakodnak.

Messziről szól az életem,
Hajtóvadászat fájó kürtje,
Kéklő szőllőkből int nekem
Szép napoknak sok sűrű fürtje.

Ragyognak boldog pázsitok,
Hol piros csókok nyilladoznak,
Vár szeretőm, kit áhitok –
Majd sohanapján hazahozlak.

Álmos vagyok, gyáva, szegény,
Kinek se szándoka se terve –
Istenem hol lehetek én,
Az életem hol folyhat, merre?

Könnyező szemem becsukom
Most, mint az elcsüggedt hazátlan,
Ki elhagyott országuton
Leül a néma havazásban,

S aléltan tűri a havat:
Födje halálos hermelinnel,
Míg messzi víg szánkó szalad
És mindig gyöngébben csilingel.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!