Babits Mihály: Levél Tomiból
Babits Mihály: Levél Tomiból
Te nem ismered, ti nem ismeritek
e fellegeket,
melyek az ember vállaira szállnak
elbirhatatlan vasmadárnak:
törpék vagyunk
s egeket hordozunk.
e fellegeket,
melyek az ember vállaira szállnak
elbirhatatlan vasmadárnak:
törpék vagyunk
s egeket hordozunk.
Te nem ismered e földeket; itt
a nyájas szőllő sohasem virít,
a bársony barack nem mosolyog:
itt élni s halni mindegy dolog.
Egy nagy átok ül Fogarason,
mint úrnő ül a várfalakon,
mint Tízifoné Orkusz falain;
gyakran látom lobogni haját
(ép igy lobogott ez árkokon át,
mikor Mayláthot a három oláh
árulva fogta a tornyok alá,
Apaffy vörösen ivott-evett,
robogott Bánfiért szemfedős követ,
börtönben zsoltárzott Béldi Pál
s apjáért könyörgött Cserei Mihály)
ó mennyi átok, ó mennyi kin!
ki e szörnyü nő a vár falain?
Magyarúl nevének semmi szó:
latin neve: Desolatio.
a nyájas szőllő sohasem virít,
a bársony barack nem mosolyog:
itt élni s halni mindegy dolog.
Egy nagy átok ül Fogarason,
mint úrnő ül a várfalakon,
mint Tízifoné Orkusz falain;
gyakran látom lobogni haját
(ép igy lobogott ez árkokon át,
mikor Mayláthot a három oláh
árulva fogta a tornyok alá,
Apaffy vörösen ivott-evett,
robogott Bánfiért szemfedős követ,
börtönben zsoltárzott Béldi Pál
s apjáért könyörgött Cserei Mihály)
ó mennyi átok, ó mennyi kin!
ki e szörnyü nő a vár falain?
Magyarúl nevének semmi szó:
latin neve: Desolatio.
Ő böngész végig e földeken,
s hol sarcos sarlaja megjelen,
meg nem marad egy csenevész kalász:
halász elől halat kihalász
és hálójába vet köveket,
melyek kitépik a szövetet,
tifusszal mérgezi a kutakat
és láthatatlan ösztökével
a rút, fekete,
fekete sanda
bivalyokat ölni dühíti.
Ó!
Desolatio!
Nekem e föld halni jó,
ezek a felhők –
(nekem ílyen… szemfedők… kellenek)
ezek a havasok –
(nekem ilyen… sirkövek… kellenek)
melyeket az ördög tolt föl
bábeli tornyokúl:
az ördögök ostromtornyai
melyek a… mennyeket… ostro… molják.
s hol sarcos sarlaja megjelen,
meg nem marad egy csenevész kalász:
halász elől halat kihalász
és hálójába vet köveket,
melyek kitépik a szövetet,
tifusszal mérgezi a kutakat
és láthatatlan ösztökével
a rút, fekete,
fekete sanda
bivalyokat ölni dühíti.
Ó!
Desolatio!
Nekem e föld halni jó,
ezek a felhők –
(nekem ílyen… szemfedők… kellenek)
ezek a havasok –
(nekem ilyen… sirkövek… kellenek)
melyeket az ördög tolt föl
bábeli tornyokúl:
az ördögök ostromtornyai
melyek a… mennyeket… ostro… molják.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
