Lányi Sarolta: Szelíd platánok alatt

Régebben egyszer itt anyámmal jártam,
Hol szelíd platánok állnak.
… Nem most, nem itt, – egy messze, régi nyárban.

Fekete kontyán napsugár ült
Az én ifjú anyámnak,
Amint akkor egy korhadt padra rádűlt.

Fehér nyakán kis fénylepkék cicáztak
Színt szórva, százan
S a fákon is ezüst fecskék cikáztak.

Néztem: körül minden hogy szendereg.
Csak én vigyáztam,
Kitárt szemű, komolyka kisgyerek.

Anyám kezét néztem, mi hosszú s halvány …
Majd hirtelen hideg lett
S én fölijedtem, panaszló sírást hallván;

A kínok távolából e hang hozott hírt
Riadt, réműlt szivemnek:
Ó első szörnyű, szörnyű hír! … Anyám sírt …

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!