Ady Endre: A bozót leánya
Fázós, őszi délelőttön,
Bekacagott az arcomba
S meleg mosolyt, s őszi rózsát dobott reám.
De hozták a lelkem sodra,
De hozták a váratlanság
S friss vállait megrángató idegei.
Hogy ujra jött, fölaléltam,
Szégyeneltem, ha hiányzik
És dühöngtem, mikor újra megérkezett.
Mint éjenti köhögésem,
Mint szívem halál-zörgését,
Mint valami, közönséges kór-tünetet.
Honnan jött már néhány asszony
S hogy nekem már nem is illik
Nőt, fájlalni, nőt kívánni, nem is szabad.
A lyányt, ki jött a Bozótból,
Mint az én hős életemnek
Lyány-találó, drága, fájó szimbolumát.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir