Lányi Viktor: Lohengrin • Részlet Wagner operájának új magyar fordításából
Lányi Viktor: Lohengrin •
Részlet Wagner operájának új magyar fordításából
Részlet Wagner operájának új magyar fordításából
… a műfordítás nemcsak a közeledés eszköze: egyszersmind a gazdagodásé is. S a művész semmiféle módját a gazdagodásnak nem vetheti meg.
Babits Mihály axiómája, melyet Dante-fordítása elé írt »műhelytanulmány«-ából vettem ki, megadja a kulcsát annak a lelkesedésnek, ami egy operafordítót is fűthet munkája közben. Még egy sor más megállapítását idézhetném ezen a helyen, különösen a verselés megkötöttségére vonatkozólag alkalmazható a gondolatmenete – mutatis mutandis – az effajta munkára. Persze, a nehézségek itt más természetűek. Hogy minők, azt néhány rövidre fogott »avis au lecteur« segítségével próbálom megvilágítani.
Ez a fordítás a m. kir. Operaház használatára készül, tehát elsősorban szövegfordítás. A német versre komponált zenét kellett ellátni olyan magyar szöveggel, hogy az énekdallam lehetőleg a szavakból születettnek érződjék. Ez elsőbben is nagy metrikai determináltságot jelent. A szótagok hosszúságát és rövidségét hangjegyértékek jelölik ki kötelezőleg. A második dolog, ami rögtön szembetűnik, a vokalizálás követelménye. Bizonyos magasságú és helyzetű hangokra csak bizonyos magánhangzókat lehet jól énekelni. A harmadik nagy nehézséget az ütemelőző (Auftakt) és általában a taktusvonal okozza. Minthogy az énekbeszéd élesen skandál, kerülni kellett, hogy a hosszabb szavak több ütembe osztódjanak. Így például, ha egy frázis új ütemben egy szótaggal végződik, önálló egytagú szót keresni, ha két szótaggal, kéttagút. Világos, hogy ahol a sorok még rímelnek is, a kivitel nehézsége megsokszorozódik. De mindezen fölül a szórend is lényeges. Wagnernél minden melódiai frázisnak magva van, ahol a gondolat pregnánsan kiéleződik. A magyar kifejezésnek is eme súlypontok szerint kell lüktetni.
Mindezen (és még sok más) technikai korlátok között az értelmi hűség másodrendű kérdés – volna, ha nem Wagnerről lenne szó. Így azonban egy magasabb szempontú hűségre kell és lehet törekedni, hangulati hűségre és főképpen: természetes, magyaros költői dialógusra. Ha olykor-olykor Wagner archaisztikus pátoszát és helyenkint megkapó meleg líráját is sikerült megfognom, akkor, úgy érzem, a közeledés e szerény eszközével nem hiába jártam meg idegen költői és zenei tájakat. Jómagam mindenesetre gazdagodtam általa.
L. V.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
