Kaffka Margit: Egy naplókönyv utolsó oldalai

Full text search

Kaffka Margit: Egy naplókönyv utolsó oldalai
Későn indultam el, várás gyűrte szívvel.
- "Jaj, sietni kell most! Útamat vállalni,
Mozgókép-mozgalmat sorsomba vetítni,
Gázlóit gázolni, sűrűjét felverni
Szívemet göngyölni idegen szívekbe!"
Tikkadt kíváncsiság két szemem árkolta.
Minden tüskebokrot rengetegnek néztem,
Útszéli pocsolyát gázlóként gázoltam,
Minden jött-ment szívet szívemre kötöttem,
Jött egy rossz szerelem: Végzetemnek hívtam.
Most jól van! Nagyjából mindent elvégeztem.
- Kicsit szerettek is, kicsit szerettem is,
Nagyon is szerettek, nagyon is szerettem,
Szerettem és csaltak, szerettek és csaltam.
Hamar lettem készen, de nagyon elégtem.
Most leválnak rólam a szívek, nem-fájva,
Mint érett gyümölcsről magburka levásik.
- Vajon mély magomra, Magamra érzek most?
…Avagy már ezentúl Várás nélkül várok?
Mi volna még hátra? Még mit akarhatnék?
…Voltak szavak mégis, miket sohse mondtam.
Ezt: "Be jó hogy jöttél! Jaj, ne késsél másszor!
Látod, boldog vagyok!" - ilyent sohse mondtam,
Ilyen szép egyszerűt, ilyen nagy biztosat. -
- Most jut eszembe, hogy sohse voltam boldog!
…Látok asszonyokat, velem egyidősök,
Most először ijed az Időre lelkük,
Gyorsabban vált csókjuk, reszketeg, siető,
Kozmetikás, hajszolt, bukdosó szerelmük.
- Mégis jó, bizony jó, hogy én letudtam már!
…Látok leányokat. Terhes szüzességük,
Ajkuk tikkadását, szemük árkos alját.
Szívünket felmaró hév kiváncsiságuk.
- Az én szemem szűzebb száz leány szeménél,
Az én várásom már szent, ünneplő ritus,
Én kicselekedtem a gonoszt magamból.
…Látok ifjakat, kik bízvást most indulnak,
Világot mintázni, s erejök elmérik.
(Hányszor koppanik még szárnyuk, mint bogáré!)
- Nékem már mi árthat? Nékem minden ártott!
Elégszer dícsértek, elégszer gáncsoltak,
Várás nélkül várom: jön-e még valami?
*
Ami még jöhetne… Váratlan ajándék,
Szép, tükröző látás, szent, dilettáns élmény.
…Hisz néha már tudok örülni egy tájnak!…
(Néha így álmodom: vállamra valaki
Hátmegöl, vigyázva meleg kendőt adna,
S lábujjhegyen, mint jött, halkan visszamenne.)
- Békéltető, enyhes, csendes, jó szerelem!
…Csak úgy venném, ahogy örülök egy tájnak…
Bizonyos, hogy nem lesz! Kicsit már mindegy is!
- Talán azért szabad Boldogságnak hívni! -

 

 

Arcanum Zeitungen
Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

Über uns Kontakt Press room

Languages







Arcanum Zeitungen

Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir