Lesznai Anna: Hosszú őszi vers
Lesznai Anna: Hosszú őszi vers
Békébe burkolt az este, viseli őszi virágát
Becézi kései kéjét a sokat szült asszony - az év.
Megérlelte sorra a magvát - zsenge szálú mezőit
Szúró kalászba szökötten küldte a kasza elé. -
Gyümölcsöt osztott a gaznak, mely rejtezve útszéli sorban
Vándor madár szárnyára bizza a magzatait.
Almái kerekre forrtak, súlyosan csüggnek az ágon
S terhüket sorra elejti a terhes anyai galy.
Jól tudja, hogy bennük a kincs - a talizmán céljába érett
Mely örök életet adhat - s immár teljesek ők.
A fészkek új fészkekbe váltak s tele hintették dalukkal
A nyaraknak fáit és szárnynyal a vándor ősznek egét.
Anyja emlőit böködve szívja az idei bárány
- Buzáját behordta az ember - s hitvesi ágyban pihen.
-------------------------------------------------------------
Csak nékem nincs őszöm ez évben - mert tavaszi serkedt a vágyam
S éber tavaszi kínom nem érlelte csókká az év.
Úgy állok az őszülő kertben mint az, akit itt feledtek
Szívem még meztelen május - nem öltözi teljesedés.
És szóllok a kerthez, a fákhoz, a liliom őszi sorához,
Hogy jöjjenek vissza értem s ne hagyjanak magtalanul!
De ők sietve csukódnak, magukban hordják a kincsük
Asszonyi szerrel és sorssal mit sem törődnek azok.
Jaj! rajtunk nincs rügyi kényszer. - Ajkamnak vágyát idén már
Nem sűríti csókká az év s nem bontja lelankadt karom.
Véletlen asszonyszerelmet, nem vezérel védőn az évad,
S íme bezárta előttem gazdag magházát az ősz. -
- - Idegen, érett kertben, ittfeledt kikelet kedve,
Egyetlen tavasz az őszben, most fölemelem a fejem!
És vallom: hogy jönnek még évek és őszök, kik díszbe ruháznak,
Leszen még este, mikor csókokba öltözködöm,
S a percek szent fasorában elébe megyek az Úrnak,
Ki ölelő kedvre és magra énnékem rendeltetett.
Becézi kései kéjét a sokat szült asszony - az év.
Megérlelte sorra a magvát - zsenge szálú mezőit
Szúró kalászba szökötten küldte a kasza elé. -
Gyümölcsöt osztott a gaznak, mely rejtezve útszéli sorban
Vándor madár szárnyára bizza a magzatait.
Almái kerekre forrtak, súlyosan csüggnek az ágon
S terhüket sorra elejti a terhes anyai galy.
Jól tudja, hogy bennük a kincs - a talizmán céljába érett
Mely örök életet adhat - s immár teljesek ők.
A fészkek új fészkekbe váltak s tele hintették dalukkal
A nyaraknak fáit és szárnynyal a vándor ősznek egét.
Anyja emlőit böködve szívja az idei bárány
- Buzáját behordta az ember - s hitvesi ágyban pihen.
-------------------------------------------------------------
Csak nékem nincs őszöm ez évben - mert tavaszi serkedt a vágyam
S éber tavaszi kínom nem érlelte csókká az év.
Úgy állok az őszülő kertben mint az, akit itt feledtek
Szívem még meztelen május - nem öltözi teljesedés.
És szóllok a kerthez, a fákhoz, a liliom őszi sorához,
Hogy jöjjenek vissza értem s ne hagyjanak magtalanul!
De ők sietve csukódnak, magukban hordják a kincsük
Asszonyi szerrel és sorssal mit sem törődnek azok.
Jaj! rajtunk nincs rügyi kényszer. - Ajkamnak vágyát idén már
Nem sűríti csókká az év s nem bontja lelankadt karom.
Véletlen asszonyszerelmet, nem vezérel védőn az évad,
S íme bezárta előttem gazdag magházát az ősz. -
- - Idegen, érett kertben, ittfeledt kikelet kedve,
Egyetlen tavasz az őszben, most fölemelem a fejem!
És vallom: hogy jönnek még évek és őszök, kik díszbe ruháznak,
Leszen még este, mikor csókokba öltözködöm,
S a percek szent fasorában elébe megyek az Úrnak,
Ki ölelő kedvre és magra énnékem rendeltetett.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
