Füst Milán: Karnevál | Nyugat 1908-1941

Füst Milán: Karnevál

Vidám csapat jött láncos botokkal
Egy palotából, - mint hideg kövekből indúl
Meleg forrásnak áradó vize!

Lánykák selyem bugyogóban s felöltözött urak:
Szép foguk közt gyöngyözött a bor!

S egy aggastyán jött dideregve, (- hideg volt az inge, -)
S egy táncos lánykát vitt, kinek bokája szép,
Selyem bokája puha, mint a körte!

Ez estén meleg szél fújt: - táncolt rokolyája
S nyelve fénylett, amint énekelt!

Mint hideg kőből indúl meleg forrás:
Egy palotából jött ez áradó csapat!

S ekkor én, vendég közöttük, folyvást szenvedőn
Magamban átkozódtam: sülyednének el!

Gyötrődvén szüntelen, éreztem: elkövetkezik
S ez őrjöngőknek lelke más vidékre száll!

Elcsendesedtem aztán: sírás fojtogat
S az örvény elragadott engem is!

Templomhoz értünk: néztem szobrait
S az irígy bánata halkan beszélt:

Sárga mécs világít rátok is, ti ünnepelt kövek!
Szobrok a magasban, sötét, kövült alakok, ti szentek!
Mért oly borús az én életem!

Lám, ezek fényben úsznak s a vihar farka
Én hozzám hajlik folyton s elborít!

Ha tudtok változtatni s valóban van befolyásotok
Arra, ki e táncot intézi, mert mulattatja őt:

Mondjátok meg, ó mondjátok neki,
Én is, én is jó táncos vagyok!

Vegyen engem is e táncolók közé
S adja, hogy az mulattasson engem is,
Ami mások szíve-csendjét felveri,

Mutasson erdőt, hol a hegyek szakálla
Tréfásan int nekem s incselkedőn:

"Jer, hozz leányt s játsz bujócskát vele:
Hisz nincsen szebb a játszi szerelemnél!…"

…S ó gazdag hölgyek is, akinek élete
Miként rakéta forrón s színesen repül!

Vegyétek számba, kérlek, borús életem,
S egy percig eltűnődvén, vigadjatok tovább!

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!