Ady Endre: Levelek Madame Preteritehoz
Ady Endre: Levelek Madame Preteritehoz
Így szólítom talán: Nagyságos Asszonyom, de mégis inkább: Madame Preterite, szent Szimbólumságodhoz, íme, el kell indulniok régen halogatott leveleimnek. Csak értené meg szívvel azt, Játsziságod, mit jelent, sőt sír föl mélységes könny-tárnákból, mikor már szégyenli és titkolja valaki, hogy érdeklik a földi és az égi dolgok. S akkor megüzenné, hogy jó és váró helyre érkezett az első levelem, s akkor erős, drága emlőjén gyönyörűséggel érezne egy szomjas, vigasztalan, vén kisded-ajkat, Madame Preterite. És szeretné is tán mosolyogva azt, akit Magához félelem, ragaszkodás, rontás egyformán és ostobául kötni kezdenek, s ír Kegyelmedhez önmaga és mások híján.
Válogassa ki jól magát, Asszonyságod, az asszonyok közül, hogy büszke lehessen, midőn Madame Preteritehöz meg-elindul a valló sereges levelek féktelen raja. Csak azokból váljon ki s válogasson, akikkel dolgom volt, Madame, dolgom avagy kínom, álmom avagy tréfám, borzongásom avagy távoli, megutált imádatom. Feszítse drága derekát ezek sorából elém, s adja ide térdeinek fölséges vánkosát, hadd sírhassak, hadd káromkodhassak rajtuk, úgy , ahogy kedvük s átkuk napjaimnak, ez utálatos időknek, telik.
Voltam garabonciása Tegnapoknak s Holnapoknak, kiknek története összefutott, kik elvették a Jelent, hogy én most kívül repessek az Időn, s e tébolyult helyetlenségben s időtlen nincsében az alaknak: Képzeltségedet keressem babonásan. Körülbelül szántszándékkal kihullattam magamat a most-idők rostáján, s bár majdnem izgat ma s az is még, hogy Miló Vénusza hányas számú kesztyűt hordana, leveleim a pusztult, a már nem élőnek levelei lesznek. Hadd maradjak ott és úgy, Madame, ahogyan béna, de édes képzetemmel elképzelem: drága mivoltán, alaktalan kívánatosságán elgyötrött, valóságos bölcsességgel. Bölcsességgel, fájdalommal, avagy Halállal, mert bölcsességtől fájdalomhoz, fájdalomtól a Halálhoz érkezik el a túlságosságra rendelt igaz ember. S amit olykor elsírok Gyönyörűséged előtt, Madame, ezek: az Élettel fölhagyott bölcsesség, hétfő-keddi fájdalom, s az a Halál, akivel valamikor csak-csak kacérkodtunk.
Így lesznek szépek ők, s így juttatják eszembe tegnapi, fél-halott magamat, s így lesznek a leveleimből túlvilági naptár és napló, mely az elhagyott, onnansó világ legkisebb ostobaságain is dúlva-fúlva megáll. Kisujjait, melyeket megint a milói Vénusz csonka, isteni gyarlósága miatt sohase láthattam, de a kisujjait, csak a kisujjait csókolom s kérem: legyen türelemmel hozzám, Madame Preterite.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
