Ady Endre: Feleselés egy asszony-verssel | Nyugat 1908-1941

Ady Endre: Feleselés egy asszony-verssel

"Sudár fa állott, óriási,
Tavasz delén a napsütésben…"
Nézd, virágzom, nézd, hogy süt a Nap,
Virágaimmal érted késtem.

"Szeszély-asszony hanyag keze, szél
Belekapott kopott galyba, virágba…"
Királynét várt s csak most érkeztél,
Ez a fa az erdők királya.

"Volt két virág más másik ágról
De egy volt szirmuk s kelyhük szine…"
Van egy víg, rózsás csók-ravatal
S két élő-vágyó kiterítve.

"Két fáradt virág más-más ágról,
Pihegve egymás mellé hulltak…"
Most kezdődik csak a történet,
Királyném, felejtsük a Multat.

"Tudták jól, hogy röpül az Idő
S övék csupán egy pillanatja…"
Mienk a Nap és mi megállást
Parancsolunk a nyári Napra.

"És szomorúság volt a nászuk,
Tiszta, édes, bánattal telve…"
Ez lesz a világ legbékültebb
És legfejedelmibb szerelme.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!