Babits Mihály: A csengetyüsfiú
Babits Mihály: A csengetyüsfiú
Minden reggeli látomásból
szemem mögött dal erjed, érik
mint nyilt hordóban aromás bor.
szemem mögött dal erjed, érik
mint nyilt hordóban aromás bor.
Ázik az utca friss aranyban
reggeli csengő csengi végig:
ezüst hal az arany folyamban.
reggeli csengő csengi végig:
ezüst hal az arany folyamban.
Ó reggel, gyermek, gyönyörüség!
kertek falán át egy karaj lomb
tán a csengő szavára hajlong
ó szent reggeli csengetyüsség!
a kapu árnya aranyat vág.
kertek falán át egy karaj lomb
tán a csengő szavára hajlong
ó szent reggeli csengetyüsség!
a kapu árnya aranyat vág.
Gyenge a nap, szelid az árnyék
s a lombok zöldje halovány még
kacag a csengő tiszta zajjal
s nyiló kapukból friss leányok
csengetnek vissza vig kacajjal.
Nyiló kapukba mind kiállnak
sorfalat állva mint királynak
hónuk alatt egy kicsi teknő:
hódolni drága adományok
(drága nap aranyozza reggel)
s a csengő egyre közelebb jő
a nagy csengő a kis gyerekkel
s mögötte sulyosan döbög
a méltóságos nagy szekér
rejtelmes szürke födelekkel
a verőfényes távol utcán
s megáll ha egy kapuig ér.
S az egyik leány közeleg,
fesziti mellét, nyujtja karját,
s nyilnak az ajtós födelek,
melyek a tág kocsit takarják.
Ugy tartja, nyujtja válla, karja
az adományt, a drága ládát
mint antik urnát régi szobrok
s amint a vak szekérbe önti
ezüstből látsz fellengni fodrot
a por gyémántját, füst ezüstjét,
szent áldozatnak ritka füstjét
nap felé szállni a szekérből.
s a lombok zöldje halovány még
kacag a csengő tiszta zajjal
s nyiló kapukból friss leányok
csengetnek vissza vig kacajjal.
Nyiló kapukba mind kiállnak
sorfalat állva mint királynak
hónuk alatt egy kicsi teknő:
hódolni drága adományok
(drága nap aranyozza reggel)
s a csengő egyre közelebb jő
a nagy csengő a kis gyerekkel
s mögötte sulyosan döbög
a méltóságos nagy szekér
rejtelmes szürke födelekkel
a verőfényes távol utcán
s megáll ha egy kapuig ér.
S az egyik leány közeleg,
fesziti mellét, nyujtja karját,
s nyilnak az ajtós födelek,
melyek a tág kocsit takarják.
Ugy tartja, nyujtja válla, karja
az adományt, a drága ládát
mint antik urnát régi szobrok
s amint a vak szekérbe önti
ezüstből látsz fellengni fodrot
a por gyémántját, füst ezüstjét,
szent áldozatnak ritka füstjét
nap felé szállni a szekérből.
Ó mit nekem hogy a szemétből!
Isten szemében nincs szemét:
fürtödnek, melyből borod erjed,
ne hányjad el rohadt szemét,
attól édesebb lesz a bor.
Inkább gyönyörködve figyeljed,
hogy napban gyémánt lesz a por
s hallgasd a szemetes-zenét
amint utcádon csengve terjed.
Isten szemében nincs szemét:
fürtödnek, melyből borod erjed,
ne hányjad el rohadt szemét,
attól édesebb lesz a bor.
Inkább gyönyörködve figyeljed,
hogy napban gyémánt lesz a por
s hallgasd a szemetes-zenét
amint utcádon csengve terjed.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
