Térey Sándor: Öreg asszonyok
Egyszerre csak nem látom már az utcán
A vén leányt, ki feketében, tisztán
A városkertben Jane-Eyre-t olvasott.
- Sok öreg asszonyt csipkefejkötőben,
Akik, mintha mély titkuk volna sok,
nagy, átható szemekkel tudtak nézni
és szótlan ülni egy meghitt sarokban,
mint rozzant gálya elhagyatott kikötőben…
- mint férfiak élet-kérdésre választ -
egy szögletet: hű társat, néma támaszt,
hol órákhosszat, megkulcsolt kezekkel,
a szőnyeg egy sávját követve szemmel,
hagyják hullni, hullni a perceket,
mint szirmokat, kik fonnyadtan leesnek.)
Mégis, - e vén szemek (ám ezt senki se látja)
néha egy szóra, képre meglobbannak.
Éjfélkor így világosul egy ablak
- magános emberé - s ragyog sötét utcákra.
Csókok, sírások s a csendek ölében
gyüjtötték ezt a tiszta lángolást,
mint kagylók őrzik a tenger öblében
alélva, fáradtan a drága gyöngyöt…
s szivárványa ívlett a boldog tűznek.
De már nem ösmernek, csak látomást,
mert befelé fordultak s vissza néznek,
csak ó szavuk van, azt is félve adják
kézről-kézre, mint a nászi kendőt
vagy régi csipkét eldugott fiókból.
Sokan hiszik, belátják a jövendőt
s arcuk pergamentjén redők: titkos jelek,
de nem érti senki, hogy mit jelentenek
s ők állnak, vén házak a régi sorból
hajlott háttal… Oly fájdalmas-fura
megadásuk s körül csupa új palota.
végigkiséri mind az ünnepi szobákon,
ők is, egy nyíló percben megmutatják
azt az e g y e t, melynek fala öröklét, álom
s míg az idő pora elfátylaz léptükön
végigvisznek egész lelkükön.
Mint halódó madár eltűnik nyom nekül
és nem tudja senki, hová temetkezik,
elvesztem szem elől a sötét fejkötőket.
Talán azért járják reggel a temetőket
megnézni a helyet - most ki következik?
(únt s mindig visszahívott barátodat) lefekszel,
s találkozol álmodban e hű, öreg szemekkel,
kik rádnéznek szelíden, még most is gyermekül
ne szégyeld, hogyha arcod elöntik tiszta könnyek…
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir