Havas Gyula: Öt óra

Full text search

Havas Gyula: Öt óra
Uzsonnáznak. Csendes, derűs szobákban
a délutáni napsugár a bútorokra ferdűl,
halványkék abrosz ringat sok rózsaszínű csészét
és apró kanalak ezüst virága szájukhoz ível
és barna kávéillat mindent bepermetez.
Szavuk ha felszáll, nem zeng, sajog, nem éget,
csak enyhe semmiségek zászlója, lágyan intő,
kedves barátságot s tucatszerelmet lenget
és halk és graciőz, mint illatok zenéje
és nyúgodt nevetésük édes mosolyba halkúl.
S a kertbe mennek aztán, vagy verandájukra kiűlnek
és andalog tovább éltük szelíd folyója
s az alkonyat aranyhajója visz új vendégeket.
De búsak a szobák és lassan elborúlnak
s fájdalmas ablakuk kérdőn, kitárva bámúl.
Ó, édes, ismeretlen lányok, ó messzi szép fiúk,
bocsássatok nekem meg, ki míg ti kinn virúltok,
árvúlt szobáitoknak sok fájó ablakán át
az ájúlt bútoroknak csöndjébe vészt harangoz
rikoltó, rút szavam s a nap bibor tüzében
szívem véres zászlóját sikoltva belengetem.
1913

 

 

Arcanum Zeitungen
Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

Über uns Kontakt Press room

Languages







Arcanum Zeitungen

Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir