Erdősi Dezső: Elhagyott asszony dala

Úgy lenne érdemes élni a világon,
Ha szeretne engem a párom.
De a párom száll, száll, vissza se jő,
Gyászfeketén telik az idő.

Összesodródtunk, mint két falevél,
Aztán széjjelkerget a szél.
A párom száll, magasra száll,
Maholnap a síromra se talál.

A párom sas, én szürke veréb vagyok,
A szürkeségembe belehalok.
Szívem porából rózsa nő
Azt tűzi szivére egy másik nő.

Csak tűzzed, csak szívjad az illatát,
Tiéd a gyönyör, mit az óra ád.
Az óra száll, a sas tőled is elrepül.
Tiéd marad átkom. Tiéd egyedül.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!