Balázs Béla: Tavasz csatája | Nyugat 1908-1941

Balázs Béla: Tavasz csatája

A déli szél rákúszott, mint a kígyó.
Az alvó földet megmarta a kígyó,
Mézes méreggel a dühös tavasz.
Vigyázz!

Remegő rét borzolja vékony szőrét.
Lila felhők alatt
Sovány kamasz-fák kis, zöld szemei
Riadva néznek:
Mi ez?!

Langyos tavasz kúszott rá, mint a kígyó.
Virágot vérzik a mező.
Ezer gyereklány tágult szemei
Riadva néznek:
Mi lesz?!

Lila felhők gördülnek. Ólmos mámor
Gázol s portyázó illatok
Száguldanak át rémült szíveken,
Dühös hordái a tavasznak.
Hiába minden!

A déli szélbe karmolnak az ágak. -
Távoli dörgés. -
A nyírfák törzse sápadtan világít. -
Zápor, zápor!

Dús, langyos méreg méze csordul, árad.
Forró, szagos fúvása gyúló láznak.
A fájó föld lázadva lángol
Az éj felé.

Az éj megáll lila felhők között.
Egy sárga fal tüze harap belé.
S a borús erdő dermedt villámlása,
A nyírfák fehér izzása dacol.

De ím a hold nagy ítélete jő.
Ezüst csodáján elcsittul a rét,
S az ámuló gyümölcsfákon kigyúlnak
A tavasz fehér mártirglóriái.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!