MOLNÁR JENŐ: MIT HALLOK ÉN?… | Nyugat 1908-1941

MOLNÁR JENŐ: MIT HALLOK ÉN?…

Olykor életnek és halálnak
Fekszem táncoló küszöbén,
Furcsa kis törpék muzsikálnak -
Mit hallok én?

Hallom szavát megholt anyámnak,
Az utolsót: vigyázz, fiam! -
S kriptákban száz visszhangja támad
Hogy elsuhan.

Hallom jajos nyivákolását
Zsellérgyereknek messzirül…
És ölebek viháncolását
Urnők körül.

Hallom: az ajtóm, dördül, csattan,
Egy koldus rázza, döngeti.
Emlékszem, jaj, egyszer nem adtam
Fillért neki.

Hallom: egy édes csöppnyi csöppség
Gügyögő, kacagó szavát,
Oh kis tudatlan, te örökszép,
Nyujtsd rózsa-szád…

Hallom egy asszony mély sírását,
hallom egy lány holt sóhaját
S a szivem vad kapácsolását
A múlton át.

Hallom egy bomlott hegedűnek
Ziháló szökelléseit
S hallom egy sebnek, hegedőnek,
Veréseit.

Hallom dagadt párnákba fojtott
Szimfóniád; szent ifjuság
És millió szív elsikoltott
Jajkórusát.

Hallom a nász bacchánsi kéjét,
Hallom a gyász orkeszterét,
Hallom a vér viharzenéjét
S a csend lehét.

Hallom - a csillagok meséjén -
A holdnak mondott bókokat
És angyaloknak édes éjén
A csókokat.

Hallom temetők ciprusának
Susogó, lágy izenetét
És vérbe paskolt ifjuságnak
Árnymenetét.

Hallom, mint vijjognak, kerengnek
Az ürben hült fantáziák
S hogyan kacagja ki a gyermek:
Egy új világ…

Olykor életnek és halálnak
Fekszem táncoló küszöbén,
Furcsa kis törpék muzsikálnak, -
Ezt hallom én.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!