Gellért Oszkár: Óh fáradt béke
S itthonmaradt harangok, bim-bam, kongatva köszöntik,
Félek, hogy fáradtak leszünk,
Fáradtak, mint akiknek már élni se, halni se vágyuk.
Hogy fujjunk most teli hanggal üdvére harsonát?
Torkunk, tüdőnk kifáradt.
S vajh fogjuk-e győzni ajakkal csókolni sebük nyomát.
Mikor tüzeink kigyúlnak:
Még földre ejti a pisztolyt, ha nem siet abban a percben,
Oly fáradt kézzel fogja szivére emelni csövét.
S szemük is, ha reánk emelik, oly fáradt, fáradt fénnyel
Fog imbolyogva kihúnyni.
Mint pergőtűz közepette ha a perc álmot vezényel.
S fekete téboly roncsai, ha elébb lett volna elég,
Hogy hullámzottak volna, óh Béke, köszöntve feléd!
Igy? Igy csak fáradtak leszünk,
Félek, nagyon fáradtak.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir