Hatodik jelenet.
Hatodik jelenet.
Vióra, Joan, Nucu, Zimbrán.
(Eltelik néhány pillanat, s akkor kilép Zimbrán, Nucut tolja maga előtt. A gyermek egyenesen anyjához fut:)
Vióra: Fiam, fiam! (Őrjöngve szorongatja, majd gyengéden eltolja magától.) Zsivány!(Most olyan mozdulatban áll, mintha rá akarná vetni magát Zimbránra; az urára néz, s a fejéhez kap), Jaj… én… Joan… Istenem… (Ugyanezen idő alatt Zimbrán, mintha a halálos lövést várná, tenyerével eltakarja a szemeit, majd a két karját feje fölé emeli. Joan leereszti a fegyvert.) Öld meg, lődd agyon!
Nucu: Betömte a szájamat egy kendővel.
Vióra: Öld meg, Joan, ne irgalmazz neki.
Zimbrán: Lőj agyon… hatalmadban vagyok, lőj, ha vétettem ellened… itt a gyerek, ki bántotta?… Az asszonyod…
Vióra: Ne hallgass rá, Joan!
Joan: Csend legyen.
Zimbrán: Erre jártam, gondoltam benézek…
Joan: Takarodj!
Zimbrán: Bezár ide… megyek… nem jöttem én… tedd le a puskát…
Joan: Pusztulj! De vigyázz… kérd az Istenedet, ne kerülj a szemem elé többet… mert… te gyalázat, te… utolsó… a kapcarongyomat sem törülném hozzád. Te föld terhe, föld szemetje, lesipuskás, orgyilkos, söpredék… pusztulj!
Vióra: Végezz vele.
Zimbrán: (kételkedve): Nem bántasz?
Joan: Bottal verjelek ki, mint egy kutyát?
Zimbrán: Megyek magamtól is. (Még mindig gyanakodva, óvatosan lopakodik az ajtóig, kinyitja, a küszöbön visszafordul, egy pillanatig szembe néz Joannal), Cine mintye! (Gyorsan elmegy.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
