Bálint Aladár: Kernstok Károly
Bálint Aladár: Kernstok Károly
Kernstok Károly neve a magyar festőművészet utolsó hét nyolc esztendejében jelszó, program volt. Mag, mely maga köré jegecesítette a fiatal festőnemzedék törekvéseit, forradalmi akarását. Dicsérő és ócsárló ítéletek, felületes és komoly viták gyúpontja volt e név, anyaga magasztalásnak, szidalmaknak, irány, politika és sok minden.
Kiállított munkáit szokatlan érdeklődéssel szemlélte a képet néző közönség és mindazok kik nem az egyes kiállítások adottsága, egy-egy kép festői, vagy irodalmi tartalma, a megcsinálás mineműsége szerint értékelik a művészt, már-már pozitív formában látták e nem mindennapi feladatok megoldására hivatott művész pályájának további lehetőségeit. A megkezdésekből, utalásokból, a monumentális nekilendülésekből kiépítették Kernstok jövendő művészetét és e művészetet több generáció hitvallásának, tanulságának, fundamentumának vélték. Feltevésük jogos volt. Mert alig van magyar festő, ki annyi új lehetőséget tárt volna fel, annyi új értéket mutatott volna, mint Kernstok.
A régi műcsarnoki tárlatokon kiállított Szilvaszedők, majd az Emauszi ifjak, Hajóvontatók, ha nem is mutatták oly észrevehető módon egy új művészet kibontakozásának irányvonalait, kitűnő festői kvalitásokat tartalmaztak a napi termelésen magasan felette álló, banalitástól olcsó hatásokra való törekvés jeleitől mentes komoly munkák voltak.
E képek a naturalizmus jegyében születtek, de mi sem állt távolabb mesterüktől, mint a röghöz kötöttség, a jelenségek fantáziátlan, száraz konstatálása, a tovább nem fejleszthető, ki nem mélyíthető formalizmus kilátástalansága.
Kernstok meleg emberi érdeklődését, részvétét rendkívül erős intellektualitás irányította és így mi sem természetesebb, hogy a rohanó idő, mikor elsuhant a naturalista akadémia felett, tabula rasat csinált, átrevideálta mindazt, amit szilárdnak, megmásíthatatlannak talált, megmérte múltjának minden fázisát, önmagát, művészetét, termelt értékeit. E bonyolult agymunka látható külső eredménye a M. I. É. N. K. kiállításán mutatkozott; a Lederer családról festett arcképén a formákat, a színek akadémikus értelemben vett harmóniáját felbontja a napfény tüze. Mint drágakövek sziporkáznak, az égő, tündöklő színek. Később már teljesen kivetkőzött a naturalizmusból. A színek megvesztegető ragyogását, pompázó harmóniáját aszkétikus monochromiával cserélte fel, figuráiban szélesen felszántott kontúrok domináltak. A test formáit, a mozgás szigorú ritmusát hangsúlyozta mindenekfölött és mellette háttérbe szorult minden. Ekkor még csak az egyes figurák testének szerkezete érdekelte, azt elemezte boncolta szakadatlanul.
A művész e periódusából egész sereg tollrajz ismeretes. E tollrajzok borotva éles kontúrjai szinte érzéki lendülettel határolták körül a derék, a tompor hajlását, a keskeny combok, hosszú karok feszülő izmait.
Később a figurák – emberi és állati alakok – sokaságát vitte vászonra. Széles nyakú széles szegyű lovakon meztelen fiúk teste magasodik, a mozgás sokfélesége, a testek formai változata szoros rendben, szigorú összhangban csendül össze.
A háttér hegy, víz, néhány fa; és a figurák aláhúzott hangsúlyozott szerkezetének megfelelően a természet is csupán a konstruktív értéke szerint jelentkezik a képeken.
A színek, a fény és árnyék jelenségei másodrangú komponensek voltak és inkább alátámasztották, valószerűvé tették e lenyűgöző formaépítést. Szuggesztív erő, monumentalitás, férfias tömörség lobogott e vásznakon. E művészet közvetlen elődeit, példaképeit hiába keressük más nemzetek művészetében (mert Marées, vagy Hodler, vagy a fiatal franciák, csupán távoli vonatkozásokban egyeztek Kernstok törekvéseivel). Hittük, hogy Kernstok erős, tudatos festőnemzedéket nevel fel, mely a belőle kiáramló impulzív energiákat megsokszorozza és eleven, nagyszabású művészetre váltja.
De kiszámíthatatlan az ember lelkisége. A mélyen rejtőző mozgató erők külső vagy belső hatások alatt szédítő iramot, vagy megállást parancsolnak, az előre kiépített útról félreterelik a teremtő művészt, vagy új utat szabnak meg számára.
Kernstok Károly művészetében is oly változás állt be, melyre nem számítottak sem a mester barátai, sem az ellenségei. Ezt aligha a háború és a vele együttjáró izoláltság idézte elő, mert a Művészház utolsó kiállításán levő kis arcképből már sejthető volt a bekövetkező változás. De ez kisigényű, kisméretű akvarell volt, mely stúdiumnak, ötletnek is tetszhetett és belőle még nem lehetett a festőnek újabb irány felé való terelődését teljes határozottsággal kiolvasni.
Az Ernst múzeum most megnyílt kiállításának anyaga aztán, mely Kernstok utolsó négy esztendei munkálkodásának eredménye, merőben új értékelésre szorítja a szemlélőt.
Ez új képekből hiányzik a program, távolba nyúló célok világos és félreérthetetlen hangsúlyozása. Nem oly monumentálisak, mint korábbi munkái, de annál több bennük a bensőség, annál intenzívebbek, emberiebbek. Az élet realitásai a művészt ez újabb periódusában nyilván erősebben, közvetlenebbül érdekelhették, mint azelőtt. E képeit nem feszíti a mozgás, a száguldó vonalak lendülete. A vonalritmus feloldódik a színek szövevényében, az alakok nyugalmasan helyeződnek el a térség határai között és az ember, az eleven test, nem kizárólagos domináns többé, hanem mellérendelt valami, a természet többi jelenségeinek egyenértékese. Kernstok kivételes tehetsége, kulturáltsága az új feladatok megoldásában is nagy értékekkel gazdagította művészetünket. Festőisége még nyilvánvalóbb, mint ahogyan korábbi alkotásaiban mutatkozott. A vegetáció, az atmoszférikus jelenségek szépségei meleg zengéssel muzsikálnak újabb képein. Nagy művészek ihletettségével követi az elsuhanó pillanatok felvillanását, kifürkészi, megrögzíti a tűnő, változó dolgok lelkét, legbensőbb lényegét. Téli képei szubtilis, leheletszerű alkotások. Felhős tájai, lankát, erdős dombot, fodrozó folyamot, szélesen elterülő legelőt ábrázoló vásznai a meghatódás, a természet szeretetének nagyértékű dokumentumai. Nagy férfi-aktja nem kapcsolódik egybe eléggé a háttérrel. A fürdőnők című képéhez készült kisebb tanulmányok frissebbek, harmonikusabbak mint a nagy kompozíció. E kisebb stúdiumokon (valamennyi önmagában is lezárt kész mű) az egyes női alakok megmozdulásának nemes ritmusa lágyan továbblendül a tájék gyengéden egybehangolt vonalaiban, a napsütés enyhe ragyogásában. Hamvas tónusú nagy tájképe (háttérben az esztergomi bazilika) a kiállítás egyik legerősebb darabja. Mintha eleven emberi szó, hallható meggyőző beszéd szólna hozzánk, a természeti erők megmásíthatatlan törvényszerűségének messzire hangzó igéje. A hegynek, égnek, felhőnek, fáknak, a megcsinálás materiális, technikai mozzanatain felül álló szubsztanciája.
Kilátás című képe méltó társa e tájképnek. Legyező alakban szétnyíló falombok alatt magános férfi áll. A figura függőleges tömege átszeli és egyensúlyban tartja a kép vízszintesen és hullámosan futó vonalait. A lombok alatt álló alak mögött félkör alakú kivágás módjára halovány hegyek, elmosódó dombok tünedeznek fel. Megkapó kép.
Mint kompozíció is elsőrangú. Az ösztön és a tudatos agymunka együttműködésének szerencsés eredménye. Egyben bizonysága annak, hogy Kernstok nem szakított végleg régi irányával és mindaz, amit az utolsó esztendőkben produkált, felkészülés újabb emelkedésre, még nagyobb teljesítményekre.
E felfrissülés, gazdagodás, bizonyára csak erősebbé teszi őt. Jósolni nem lehet, de nem hisszük, hogy tévednénk, mikor azt reméljük, hogy e nagy dolgok véghezvitelére predesztinált, megállást, tespedést nem ismerő és erejének teljességében levő művész még nem mondta ki az utolsó szót.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
