Schöpflin Aladár: Őszi szántás • (Pásztor Árpád verseskönyve)
Schöpflin Aladár: Őszi szántás •
(Pásztor Árpád verseskönyve)
(Pásztor Árpád verseskönyve)
Legszebb versek Pásztor új könyvében azok, amelyek mint valami kemény kőbe vésett kaméák, képet adnak: egy jelenetet vagy egy alaknak valamely mozdulatát. Ilyenek: “A fürdő”, “Ázsia”, “Egy büszke várkisasszony lovas képéhez”, “XV. század” s még egy-kettő. Ezekben határozott, éles a rajz, a vonalak összevágnak és tisztán, maradék nélkül, szinte magától jön ki a mondanivaló. A nyelv némi merevsége, mindig észrevehető tulajdonsága Pásztor verseinek, itt kevéssé zavar: olyan az, mint mikor a kaméa vonalainak lágy hullámzásán is megérik a kő keménysége, amelyből faragva vannak. A szerelmi versekben ez már jobban érezhető hiányosság, valami józanságot ad nekik ott is, ahol az érzés és a gondolat szeretne kikelni magából. A beszéd extázisa nem adatott meg Pásztornak, az az ellebbenés a józanságtól, a szavaknak az indulattól való megmámorosodása, ami a melódiát adja. Ahol a legnagyobb hévvel szól, ott is inkább pátosz van benne, mint igazi líra, néha egy kis deklamáció is. Ez a pátosz egy-két versben jelentékeny hatásúvá lesz, mint az “A naphoz” címűben, amelyben hívja a napot, hogy enyhítse, sugározza be, melegítse meg az emberiség háborús nyomorát. Néhány háborús versében becsületes felháborodás van a háború gonoszságán s ez a keserű hang szinte tragikus iróniával szól az “Este kilenckor” című versből, egy régi katonadal néhány szavához kapcsolódva.
A költő utazásaiból is van a könyvben néhány emlék: képek Amerikából, hindu, japán, orosz hangulatok – nekem a “Kínai leány” című tetszik legjobbnak. A kivándorló magyarokról szóló néhány vers a mondanivalója igazságával ragad meg inkább, mint a kifejezésével, a képeik, a szólamaik kissé zsurnaliszta-ízűek. Általában Pásztor ereje a téma kitalálásában és megragadásában van inkább, mint a megcsinálásában, – nem egy melegnek fogant eszméje hűl el a kifejezés hűvösségén.
A versek erősen férfias jelleműek, energia, intelligencia, tudatosság és komolyság van bennük s gyakran feltűnő belekapcsolódás a közéletbe, ami a publicistára vall, aki folytonos kontaktust tart a nyilvánosság jelenségeivel s ezért nem merül el teljesen a saját egyéni lírájába. Érett, okos és tisztán látó férfi-ember költészete ez, aki sokfelé körülnézett a világban, sok és változatos élményt hagyott maga mögött, de mindenünnen épen és tudatosan hozta vissza önmagát.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
