Lackó Géza: Mohammed koporsója
Fehér kockás nagy városok, ezernyi minaret,
A rőt homok-köpeny oázisokkal foltozott
S fantassiá-ban port kavar a lovas tuareg.
Fölül az ég kobaltja kék, felhőtelen harang.
Ég, föld között magába leng egy lomha koporsó,
A fája vas, cifrája réz, a gombja mind arany:
Nagy Allah prófétája nyugszik ott, az utolsó.
Utolsó és a legnagyobb, a gházi Mohammed.
Az égbe szállna: teste kéjes vágya ragadja
Hurik közé. Hódító görbe kardja rohan meg
Országokat: ez forró lelke vad akaratja.
S így leng a koporsó vigasztalan és hasztalan,
Erőre egyként nagy a puha test, az érc lélek:
Nem száll az égbe csókra, harcos földre sem zuhan
S így múlik rég az évre év, vonagló, dúlt évek,
S ég, föld között magába leng a lomha koporsó,
Nagy Allah prófétája nyugszik ott, az utolsó.
1918 jun. 1.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir