Musset: Velence | Nyugat 1908-1941

Musset: Velence

Velencén rőt az este,
Nem ing a bárka teste,
Nyugszik halásza mind,
Lámpás sem int.

De űlve esti parton
A bronz oroszlán zordon
S nehéz talpat emel
Az égre fel.

Körűl, a habban ázva,
Hajók s derelyék száza,
Mint halk kócsag-sereg,
Úgy szendereg.

S fölöttük, míg az estben
Száll vízi pára resten
És könnyű szél kereng, -
Zászlócska leng.

A hold az ég piarcán
Elbúvik s szende arcán
Csillagos fellegek
Fátyla lebeg:

A Szent Kereszt-apátnő,
Ha ölti fátyolát ő,
Igy hull rá árnyvető
Sűrű redő…

S a vén palota-ormok
S a sok bús ívű csarnok
S lovag-lépcsőn a sok
Hószínű fok,

S hidak, az út-erekkel
S a mord szobrú terekkel
S a rév, mely rengni kél,
Ha száll a szél,

- Mind hallgat, néma város,
Csak egy-két alabárdos
Jár, hol bástyázva áll
Az arzenál.

Oh most, míg hold dereng itt,
Hány drága lány mereng itt,
Hány gyöngyvirág, remek,
Vár, les, remeg…

Ragyogni báli éjen
Hány öltözik kevélyen
S éjszín álarcot ölt
Tükre előtt…

Fekszik párfőmös ágyban
A szép Vanína vágyban,
S aléltan is ölel, -
Igy alszik el…

S Narcísa, a bolondos,
Víg gondolán kalandos
Mámor közt, hajnalig
Dalol, iszik…

S úgyé, Italiába
Kissé mindenki kába,
S gyönyörre adja itt
Dús napjait?…

Ne bánjuk hát, ha kong a
Vén dózse-kastély lomha
Avítt órája zord,
Bús óra-sort,

Számláljuk, édes, inkább
Makrancos, szép rubin-szád
Csókját, melyet vagy ád,
Vagy megbocsát!

S számláljuk sok-sok könnyed
Bájad s az enyhe könnyet,
Melyet fakaszt az éj,
S a drága kéj!

Fordította: Tóth Árpád

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!