Környey Zoltán: Séta a hegyen
mint gyűrűben csodás smaragd
égett a sziget zöldje lenn
s mi ketten a vén hegyen
vártuk: szavunkból csók legyen.
az életünk ott lenn maradt,
vágyunk egymás felé hajolt
szívünkben könnyű zene szólt,
szállt, szállt a nap és jött a hold
és fénye mind arcodra szállt,
úgy pihentél karjaimon
és nevettél csókjaimon,
nevettél. a csókjaimon.
a szavunk mind halkabbra vált:
szivem már nem volt szivedé,
kezem kezed elengedé…
így értünk házatok elé.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir