Környey Zoltán: A tánc

Repülő kocsik fehér hóban…
kedves, fehér s szines ruháju
nevető lányok, asszonyok
és friss parázs a kandallóban.

És lágy illat és halk zenének
boldog, édes, kényes ütemje,
piruló arcok, tárt szívek
és minden ajkon ének, ének.

Már leng a tánc és mindig szebben:
karok félve, titkon ölelnek,
mint kandi gyermek nézem én
és boldogság fáj a szívemben.

Én is érzem a néma lázat,
vinne, vinne forró körökbe…
(de egy sóhaj, amely miatt
ah nem tudom megnyitni számat.)

És leng a tánc… ó mi jó lenne
lehunyt szemmel felinni édes
lányok hajának illatát,
a tánc… forogni, szállni benne.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!